A hétvégén végre sikerült kijutnom a természetbe. Vannak kedvenc helyeim, melyek már akkor feltötlenek, ha csak rájuk gondolok. Fontos a tér, a messzire belátható tér, a fák, a víz, a madarak, a friss levegő..
Úgy gondolom, az, hogy gyermekkoromban volt egy kutyám, és vele sokat kóboroltam kinn, erdőkön, mezőkön, sokat segített abban, hogy túléljem a gyerekkoromat, s az legyen belőlem, aki lett. A természetben könnyebb felismerni, hol is a helyem.
Mindig eszembe jut, hogy fényképezőgépet kellett volna hozni. Csak későn. Bár külön élvezem, hogy többnyire egyedül vagyok ott, önmagammal. S mobil, se kütyük.
(Tata, Öreg tó)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.