Visszafelé már nincsen út
- nem mintha szeretnék
arra felé menni, ahol már ezerszer voltam
ezeregyszer fájt,
kínzott és ámított
önmagam, a valóság, a világ.
Te is mindig itt leszel
ha nem teszel
nem lépsz más útra
ismeretlenre
szabadra
olyanra, melyen előtted kevesek jártak
- pontosabban ezen még senki sem -
mert ez A TE UTAD.
Viszont voltak már elegen
kik választották a maguk útját
ha megnézed, sokakra emlékszünk is
Buddha, Mohamed, Jézus - hogy csak a legnagyobbakat.. Krisna is tán
- persze, nem lehet minden malomban őrőlni.
Ja, a lemondások: azok vannak.
Nincs buli - de már nem vonz a duhaj tivornyázás.
Nincs őrűlt szerelmi mámor - de már elmúlt az önbecsapás ezen korszaka.
Illúziók: ezek mennek, több kevesebb sikerrel, végül mind.
Ami jön: tisztánlátás,
irányítás és hatalom - ÖNMAGAM FELETT.
Erő, Szeretet és fájdalom
- mi szenvedés van ebben a világban Uram!
Miért?! Én látom, hogy lehetne ezt jóval kevesebb fájdalommal megélni
S JÓVAL KEVESEBB DOLOGÉRT HARCOLNI EGYMÁSSAL,
ÉS SOKKAL TÖBBSZÖR EGYÜTTMŰKÖDNI..
DE mivel választanom kell:
megyek Hozzád, Drága Uram, végre!!!
vagy maradok átalakítani ezt a világot egy élhetőbb hellyé..
Én önmagamat (és Téged) választom.
Nem tudom, mi lesz a végén,
az biztos, hogy most befelé indulok
egyértelműen és Szeretettel.
Tudom azt is, miért vagyok itt:
mivel ez az a hely, amely lehetővé teszi a fejlődésem
azáltal, hogy nap mint nap emlékeztet:
van ennél sokkal jobb, de dolgoznom kell ahhoz, hogy oda eljussak
(megmutatja, milyen az élet, ha az ember, hagyja, hogy csak történjen).
És a körülményeim olyanok, hogy időm van arra, hogy megtegyem, amit akarok (meditálni!).
Múltidővé válik azonnal, mihelyt megerősödött eléggé az a vágyam,
hogy ezt az utat el nem hagyom, bármilyen körülmény is nyomasszon vagy
tereljen élvezetes, örömteli, lágyan omló buja puhaságba.
Úgy legyen!