Judit blogja

Félelmeim mögött

- felismertem -

annyi van:

mindeddig nem mertem azt az életet élni,

mit akartam.

Hanem inkább

maradtam..

Másnak, mással, másért

életeken átívelően

látszik ez a játék.

Életem egy látszat-életet,

egy meghunyászkodóst,

a biztosra építőt

a kényelmeset.

Sokan teszik most is ugyanezt

látszik, amint mások dolgával foglalkoznak,

s nem az övékkel.

Látom, mivel én is sokáig tettem

s teszem is néha, még mindig ugye.

Mert félelmetes is ám

dönteni és lépni

változtatni és továbbmenni.

Hallgatni a szívemre.

Betenni a tétet

- s megnézni, nyerek-e?

Választasz-e Te is engem,

visz-e tovább az Ég?

Olyan útra lépni,

min előttem eddig

nem járt senki még??

Egyedül egy dolog biztos:

azt már ismerem, milyen megragadni

és unom.

Mást választok végre! ?

Választom-e a saját utam,

az újat

a kiszámíthatatlant

s átengedem-e az irányítást

Neked, Uram?

Veled Drága Uram, IGEN!

Kérlek, légy mindvégig velem.

Mert egyedül megyek

át a kapun,

át a tű fokán,

át a bennem épült zátony magasán.