Mindent elveszel tőlem
mi nem igaz
mi eszközként hevert kezemben régóta,
ott felejtve
régen megmerevedve
hivén: még szükség lesz esetleg rá...
Mindent elveszel tőlem
mi avítt, túlhaladott, régi
mit kinőttem, mi bánt, mi visszatart Tőled.
Mindent elveszel tőlem
kívül is és belül is
- üvöltök a fájdalomtól, rettegek és félek
legmélyebben elrejtett görcsim
napfényre értek.
Mindent leveszel tőlem
mire azt hittem, szükségem van.
Gyorsabban, mint gondoltam:
kikapod a kezemből
észre is alig veszem
ülök a földön és hüppögök
mint régen: hol van apa??
MINDENT!
Mindent mi nem TE vagy
mindent...
Mi marad,
ó Uram, Drága Istenem,
mi marad nekem???
semmi
semmim
semmim nem marad Rajtad kívül
Drága Egyetlen Uram
Köszönöm, hogy fogod kezem és mögöttem állsz,
fülembe lágy dallamot dalolsz
- folyamatosan -
és rámutatsz, ha kapálózom:
hogy mindezt én választottam és valójában örülök neki!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.