Judit blogja

Mindig is más voltam

más mint a többi

nem akartam, szerettem volna közéjük tartozni

nem hagyták, sokáig

sokáig zavart is

aztán már nem

- ekkor kezdtek el ismét keresni

fontossá váltam

mert már láttam

mindazt, mit ők nem

tévelyegtek, bolyonganak a sötétben

ütik vágják magukat és egymást

a pofonok csak akkor fájnak nekik, amikor maguk kapják

- az adását még nem észlelik

Mindig ez a ritmus

mindig ez volt, ez van és ez lesz még sokáig

körülöttem mindenki ezt teszi

- s annak tudata, ami eddig elvezetett: -

tehát akkor minden valószínűséggel én is épp ezt teszem!

Imádkozom Uram, hogy segíts kiszállnom

segíts szeretnem

akkor is, ha bántanak,

akkor is, ha fáj,

akkor is, ha nem értem,

akkor is ha érteni vélem...

Segíts nekem Uram, hogy fenn maradjon a fejem a víz felett!

Köszönöm.

Áldottan általad

Uram

láthatom a folyamatokat

áldottan általad

Uram

uralhatom a tetteim

áldottan általad

Uram

tovább léphetek

feléd..

Szívem

mindig ugyanakkor remeg meg

az illat? az erő érzete? a fekete szemek?

nem tudom, lehet külön külön és együtt is

téged idéz emlékezetembe

mindig is azt szerettem volna elérni

hogy figyelj rám

és ne csak magaddal törődj

sem akkor

sem most nem jártam teljes sikerrel

le kéne már mondani erről a vágyról..

ám annyira automatikus!

másra sem vágyom, csak a figyelmedre

ölelésedre

szemeidre

kezeidre

a szeretetedre

s arra, hogy szerethesselek

nem fog menni

míg az első nőt az életedben nem szereted

addig engem, a sokadikat sem fogod tudni

addig én elengedem a vágyat

hogy minden férfiban az apámat mentsem meg

vajon mikor találkozunk végre?!

A reménytelenség sivatagában

nem kelteni hullámokat

úgy menni tovább

szeretni mit/kit eddig

úgy menni tovább

elengedni, mi már nem az,

amire vágyom

úgy menni tovább

szeretni, mit/kit eddig

úgy menni tovább

nem kelteni hullámokat

nem vágyni vissza

nem siratni

mi elmúlt

nem üvölteni, hogy ez is elmúlt

nem kelteni hullámokat

szeretni téged, ki bántasz

bántod magadat, engem, őt és minket

szeretni téged, nagyon

mindig - mert ez az igazság

nem kelteni hullámokat

nem sietni vissza

megölelni

nem

szeretni magamat

legalább annyira mint eddig téged

nem kelteni hullámokat

csak átölelni a lelkem

szeretni, mit/kit eddig kevéssé

innentől kezdve

örökkön örökké!

nem kelteni hullámokat

Megbocsátás a kiút

"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az" - nyilatkozta tavaly a Népszabadságnak Popper az öregségről, és a halálról.

"Az ember biztonságra és bizonyosságra vágyik. Egy napon rájön, hogy úgysem kapja meg. Ha ki tudja kerülni a cinizmus, a fanatizmus és a közöny csapdáit, akkor ugyan nagyon magányos lesz, de nagyon erős."

„Ha azt akarod, hogy kevesen hazudjanak neked, akkor kevesebbet kérdezz és ritkán fenyegess."

"Egy jó színvonalú társadalom nem kapcsolja ki az időseket a szellemi életből."

"Először is fittyet kell hányni a kollektív nyomásra. Hiába hallják azt állandóan, hogy használhatatlanok, eltartottak, meg kell tanulni nem hinni ezeknek a hangoknak. Másodszor nem szabad eltűrni, hogy például egy hivatalban azt mondják valakire, hogy a foglalkozása nyugdíjas. Ilyen foglalkozás nincs, ő orvos, tanár vagy kazánkovács, aki már nem dolgozik. Nem vesztették el a foglalkozásukat az életkorukkal. Aztán ott van a megszólításokban rejlő lekezelés, amikor elkezdenek nénizni, bácsizni. Ezt sem szabad hagyni."

"De miért fél? Mindenki megöregszik, az élet velejárója. Észre kell venni a benne rejlő pozitívumokat. Például, hogy nincs benne rizikó. Milyen veszteség érhet még engem? Bátrabban lehet akár a párkereséssel is kísérletezni."

"Igazat adok abban a nőknek, hogy sokkal több jó színvonalú nő van, mint férfi. Elképed az ember, hogy milyen kompromisszumokba mennek bele nők, csak hogy legyen társuk. Pszichológusként és férfiként is tapasztalom, hogy a nők érzelmi, intellektuális színvonala sokkal magasabb a férfiakénál. Náluk sokkal primitívebb, durvább attitűdöt látok minden korosztályban."

http://nol.hu/belfold/elet_nagysagban_-_popper_peter_halalara

http://nol.hu/lap/kult/20090620-elje_meg_az_elmenyeit

http://index.hu/kultur/klassz/2010/04/16/elhunyt_popper_peter/

http://www.yv.hu/play_a_video.html?uploadedfileidhash=6eebb5e99956dfd85356cf813cde1ad2

Megtámadta a sárkány a tündért,

Aki visszaütött.

Ám az ütéstôl elveszítette varázserejét 

És gonosz boszorkánnyá változott.

Mint boszorkány megtámadta a varázslót, 

Aki visszaütött.

Ám az ütéstôl elveszítette varázserejét,

És a boszorkány legyôzte ôt.

A varázsló összeszedte maradék erejét, 

Társakat bűvölt maga köré,

Erejükbôl hatalmat hazudott magának

És megtámadta a boszorkányt.

A boszorkány elgondolkodott a történteken, 

Szerette volna visszanyerni tündér-erejét,

Ezért nem ütött vissza. Szárnyakat kapott ettôl,

S tündérereje már a régi volt.

A varázsló megtámadta hát a sárkányt, 

Aki szintén elgondolkodott a történteken,

És nem ütött vissza.

S most már elôre sem…

A varázsló dühében megtámadta hát az embert,

Aki visszaütött,

Ám az ütéstôl elveszítette emberségét,

És nem tudta többé, mi dolga a földön.

Megtámadta hát az ember önmagát; az Életet.

S most gondolkodik a történteken,

Hogy mit tegyen, ha újra megtámadják ôt,

Hogy visszanyerje emberségét, önmagát, az Életet…

Onida Len:  Mese az életről

hogyan hallanád meg, mit mondok?

ha odafigyelnél és nem a kritikát hallanád ki belőle?

ha figyelnél?

ha értenél?

1.

miért félek?

miért félek, hogy bántani fogsz

mert én máshogy gondolom?

(és mert olyasmit látok és értek, mit te sosem- eddig legalábbis felét sem?

ezt érzed és rettegsz, mi ez a terep? kérded - látom ezt is..)

és félek

2.

próbáltam elégszer

valóban ELÉGszer

meggyőzni

így is és úgy is

kedvesen, szelíden

üvöltve és keményen

nem ment

mint a billiárd golyó: pontosan az ellenkező hatást értem el

szeretettel, max.

ám a végső pont következik

3.

már nem hiszek abban, hogy

lehetne bármit kívülről tanítanom

nem érti meg, ki nem arra halad

nem ott tart és még bolyongani akar.

+1.

Ha kérdésre érkezik a válasz, akkor be is fogadják azt. 

S a szeretettel kimondott szó

gyógyítani tud

- ha nem akarom, hogy változás jöjjön létre

csak elmondom, amit gondolok.

(Jó lenne, ha kérdeznél, ha vágynál egy másik nézőpontra is.)

Nos, igen,

kérdezed (hogy miért írok mindig versben - de ez egy másik topik, és egyszerű a válasz: nem tudom!)

elengedem-e

mi annyira fáj/bánt/zavar/sért/szomorúvá tesz?

Hajlandó vagyok-e rá?

Hogy ezáltal még közelebb juthassak Hozzád..

Elengedem? Átadom Neked

azokat az embereket,

kik időnként kétségbeejtenek?

Kik nemtörődömségükkel,

még fel-nem-nőtt lelkületükkel

lendületükkel törnek és zúznak,

hataloméhesen az élre törnek

és ott mindent tönkretesznek?

(Ki az ki hiszi: mindent jobban tud, mint más?

Mi lenne, ha közösen hoznánk a mindenkit érintő döntéseket???)

Igazad van, ez nem lesz oly nehéz..

De tovább kérdezel,

hogy elengedem-e

a cicám, a kenyerem, az anyám

a legfontosabb kapcsolataim,

vágyaim, a hitem, hogy tudok adni,

az életem?!

A reggeli kávét, mi előbb van még,

(most komolyan?!)

mint Te..  - persze, igen, ez nem is igaz - de azért mégis, a kérdés

megremegteti a gyomrom.

Szerencsére nem én döntöm el egy szinten,

de a többin igen:

mikor is térek vissza Hozzád teljesen.

Addig játszom,

elengedem? Átengedem Neked az életem.

Játszunk közösen! :)))))))))))))

"Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad."
- Judith Sills -

Vajon miért van az, hogy a nézettségi csúcsot az "irigység" bejegyzés viszi?

Mert azt még megértem, hogy ha lemegyek 1 órára a játszótérre, akkor ott egy fél napnyi élmény ér, köztük persze egy, mely ha nem gyerekek között játszódott volna le, most még mindig nem ocsúdnék..

Tényleg: szerintetek természetes az, hogy a gyerekek kegyetlenek? Kegyetlenek egymással és gonoszok?

Mert szerintem nem. Szerintem a fel nem dolgozott agressziójukat vetítik és verik le, amit már a szüleiktől is megkapnak - hiszen ők is tele vannak sérülésekkel, sérelmekkel, stb.

Most jut eszembe (Ildikótól szabadon): már megint a "játszóteret" (= a világot) akarom megváltoztatni..

nem fog menni.

mit tegyek hát? A látó felelőségével,

mit tegyek?

Teszek. Ott is tettem-nem volt semmi, szeretetteljesen, a lehető legjobb lépéseket,

és kettőt.

Hiszen igen, szeretem őket. Szeretem.

Miért vagyok még itt??????

Ténylg annyi lenne, hogy leteszem?

A felelősséget, a reagálást.

A tevés és javítás vágyát?

Igen. Igen?

?

A szeretet a cél,

az az ok, ami miatt én itt vagyok.

Nem tudom, te miért jöttél, nem az én dolgom,

de azért amire rájöttem, elmondom.

A szeretet a cél,

mindegy, mi zajlik,

mi vész el, mi alakul át,

mi fáj, mi történik.

Ha bántanak, ha elhagynak,

ha nem értenek meg - ez a kedvencem,

minden mindegy kinn.

A kérdés: tudok-e figyelni arra, ami a lényeg:

a szeretet a cél

Hiszen nem igaz,

Semmi, ami nem szeretet!

Valójában nem igazi.

Nem igazi a félelmem,

nem igazi a tiéd sem.

Nem igazi a hiány,

s felelsleges a sírás.

Nem igazi a dühöd,

s nem igazi a külső tükör, a másik,

a fény a szemében, hogy örömmel tölti el

szemlélnie téged..

Minden mindig átalakul

változik

egy dolog nem:

a cél 

- ha az a szeretet.

Megtalálom-e önmagamban,

bármi is történjen kinn (vagy néha még bennem)?

A SZERETET A CÉL

ez a mottóm.

kíváncsi vagyok, mi minden

alakul át,

ha sikerül nap mint nap

e szerint élnem és szeretnem Téged -

s ezáltal valójában önmagamat.

(Inspired by: http://ildikokudlik.hu/blog/ and Esszencia szemináriumok haladó csapata - www.esszenciaszeminariumok.org)

most lennék ott

most

most ülnénk le

és szemedbe nézhetnék

ismét

átölelhetnélek

látnám mosolyod

erőd

szereteted

hited

és lényed

téged

most

most ott lehetnék

ha mernék

ha mennék

ha lépnék és tennék

ha nem kifogásokat és teendőket keresnék

ha nem

ha magam mellett döntenék

ha döntenék

ha

adj, Uram, bátorságot

merészséget és erőt,

önbizalmat

és önuralmat

önbecsülést

és hitet

 Utad kifürkészhetetlen

Te tudod, mit miért adsz - vagy veszel el

Add Uram, hogy oly bátor legyek

hogy lépéseket tegyek

Ámen.

eddig ekkor menekültem

már a jegyet vettem a gépre

a kondenzcsíkot láttad ugye

nos, az voltam én

sokszor mondták, olvastam és tudom

az unalom a belső poklom

nem jelent pedig mást amúgy

csak hogy mesterré tett az út

mesterré - úgy értem, hogy értem

mit miért és minek teszek

pont úgy, ahogy

és megy is

hatása jelentkezik

ám van ám itt mit tanulni

ám

ez ám az új irány

befelé és felfelé

bármilyen területen

szintet léphetek és élvezhetem

mi odafönn fogad engem.

Maradok

míg a tavasz

fog és elrepít

egy új érzésbe, egy új féltekére

egy új életbe és egy új ölelésbe

Ha

ha-ha

ha-ha-ha-ha.

Ha.

Megnézem.

Ha megnézem, megélem. ?

Idén vagy jövőre?

Meglátjuk.

"El kell szánnunk magunkat, hogy megszabaduljunk eltervezett életünktől, mert csak így élhetjük azt az életet, ami vár ránk."

(Joseph Campbell)

For You

I carry your heart with me

I carry it in my heart

I am never without it

anywhere I go, you go, my dear

And whatever is done by only me

Is your doing, my darling.

I fear no fate

for you are my fate, my sweet.

I want no world, for, beautiful,

you are my world, my true.

Here is the deepest secret no one knows

Here is the roof of the roof, and the bud of the bud

And the sky of the sky, of a tree called life

Which goes higher than the soul can hope

on mind can hide

Is the wonder that's keeping the stars apart: 

I carry your heart

I carry it in my heart.

 (E.E. Cummings)

Az út a mocsáron át vezet

http://ildikokudlik.hu/blog/?cat=4

Hogy menjek el

úgy,

hogy szívemben benne maradsz?

Kivágva, elfordulva

lemondva és keserűen

tudom,

hogy menjek el.

De hogy menjek el

úgy,

hogy szívemben benne maradsz?

A sok élmény, a sok öröm,

a sok bánat, a sok vágy

teljesültek és teljesületlenek - már mindegy -

mind hozzád köt, s most szeretném, hogy

velem jöjjön.

De hogy menjek el

úgy,

hogy szívemben mindez benne marad?

Vajon jól leszel? Bírod majd,

életben maradsz?

Fogsz-e  még örülni, remélni, és létezni

utánam?

Hogy menjek el?

Elvárásaim, reményeim, kívánságaim

és elvárásaid, reménységeid és kívánságaid felém..

Hitünk, időnk, energiánk, szeretetünk

ködbe vész ha elmegyek?

Hogy mi az, mi velem jöhet,

kiderül,

szomorúra derü vetül

(idővel)

akárhogy is:

mert mennem kell!

Kicsiséged rémiszget

félsz a bukástól

félsz a megmérettetéstől

félsz hibázni is - ami pedig része a növekedésnek.

Lusta is vagy, mivel megszoktad

teendőidet mások szabják,

medtől meddig tart a tér,

mit ehetsz, s a levegőt mikor vedd..

Elhitted, mit sokan sokszor mondtak:

egy a mérce - nem igaz!

Nem: egyedi vagy és megismételhetetlen

életed irányát is neked kell meglelned.

Hiába másolsz, hiába hiszed: mástól csak részleteket nyerhetsz.

A te utad a tiéd, csak te lelehetsz rá,

vágynod, keresned, kutatnod kell ehhez

időt, pénzt, érzelmet és energiát nem kímélve

önmagad nem kímélve - ám szeretve

megleled!

Onnantól csak menned kell, folytatnod mit eddig

mert hogy ez egy végtelen Út,

mely épp csak felsejlik

előtted,

ki végre kezébe vette sorsát!

Itt az idő, érzem ám,

hív a teljesség és a Fényed,

egy-két dolog tart még vissza:

kérések, ígéretek és remények.

Eldöntöttem, előre lépek,

mégis mindig visszahúz

szívem, elmém, tetteim

a múlt árnyas képei

illúziók mik mit sem érnek

- amúgy sem, pláne nem összevetve Veled -

Ez van, hadakozni minek (tettem eleget)

lépkedek, terheimmel miket magam pakolok

sűrgetőbben és sietve még magamra, feléd,

mindig csak feléd, akkor is és akármi is,

önmagam ellenében, és éppen ezért

F E L É D

    Az a szerencse, hogy nincsenek véletlenek: mindig pont azok az  emberek érkeznek meg hozzám, akiknek adni tudok - és akik nekem tudnak adni. Egymás tanítói vagyunk, mesterei életünknek.

    Az a szerencse, hogy a munkám a hivatásom és a                 hivatásom a hobbim.

2010-re kérek:

örömöt

sok-sok sütőtököt

remek barátokat

nevetést

sok meglepetést

keveset a nehezéből

egyensúlyt

egészséget és merészséget

kék eget és tengereket

hajót, ölelést és Téged

- ha akarod, éljük meg végre!

nyitottságot és

szeretetet

bátorságot és

kitartást

őszintén élni ezt az évet

s aztán a többit,

egymás után

VELED és V E L E

- fantasztikus lenne!

Ámen