Megtámadta a sárkány a tündért,
Aki visszaütött.
Ám az ütéstôl elveszítette varázserejét
És gonosz boszorkánnyá változott.
Mint boszorkány megtámadta a varázslót,
Aki visszaütött.
Ám az ütéstôl elveszítette varázserejét,
És a boszorkány legyôzte ôt.
A varázsló összeszedte maradék erejét,
Társakat bűvölt maga köré,
Erejükbôl hatalmat hazudott magának
És megtámadta a boszorkányt.
A boszorkány elgondolkodott a történteken,
Szerette volna visszanyerni tündér-erejét,
Ezért nem ütött vissza. Szárnyakat kapott ettôl,
S tündérereje már a régi volt.
A varázsló megtámadta hát a sárkányt,
Aki szintén elgondolkodott a történteken,
És nem ütött vissza.
S most már elôre sem…
A varázsló dühében megtámadta hát az embert,
Aki visszaütött,
Ám az ütéstôl elveszítette emberségét,
És nem tudta többé, mi dolga a földön.
Megtámadta hát az ember önmagát; az Életet.
S most gondolkodik a történteken,
Hogy mit tegyen, ha újra megtámadják ôt,
Hogy visszanyerje emberségét, önmagát, az Életet…
Onida Len: Mese az életről
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.