Itt az idő, érzem ám,
hív a teljesség és a Fényed,
egy-két dolog tart még vissza:
kérések, ígéretek és remények.
Eldöntöttem, előre lépek,
mégis mindig visszahúz
szívem, elmém, tetteim
a múlt árnyas képei
illúziók mik mit sem érnek
- amúgy sem, pláne nem összevetve Veled -
Ez van, hadakozni minek (tettem eleget)
lépkedek, terheimmel miket magam pakolok
sűrgetőbben és sietve még magamra, feléd,
mindig csak feléd, akkor is és akármi is,
önmagam ellenében, és éppen ezért
F E L É D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.