Szívem
mindig ugyanakkor remeg meg
az illat? az erő érzete? a fekete szemek?
nem tudom, lehet külön külön és együtt is
téged idéz emlékezetembe
mindig is azt szerettem volna elérni
hogy figyelj rám
és ne csak magaddal törődj
sem akkor
sem most nem jártam teljes sikerrel
le kéne már mondani erről a vágyról..
ám annyira automatikus!
másra sem vágyom, csak a figyelmedre
ölelésedre
szemeidre
kezeidre
a szeretetedre
s arra, hogy szerethesselek
nem fog menni
míg az első nőt az életedben nem szereted
addig engem, a sokadikat sem fogod tudni
addig én elengedem a vágyat
hogy minden férfiban az apámat mentsem meg
vajon mikor találkozunk végre?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.