Vajon miért van az, hogy a nézettségi csúcsot az "irigység" bejegyzés viszi?
Mert azt még megértem, hogy ha lemegyek 1 órára a játszótérre, akkor ott egy fél napnyi élmény ér, köztük persze egy, mely ha nem gyerekek között játszódott volna le, most még mindig nem ocsúdnék..
Tényleg: szerintetek természetes az, hogy a gyerekek kegyetlenek? Kegyetlenek egymással és gonoszok?
Mert szerintem nem. Szerintem a fel nem dolgozott agressziójukat vetítik és verik le, amit már a szüleiktől is megkapnak - hiszen ők is tele vannak sérülésekkel, sérelmekkel, stb.
Most jut eszembe (Ildikótól szabadon): már megint a "játszóteret" (= a világot) akarom megváltoztatni..
nem fog menni.
mit tegyek hát? A látó felelőségével,
mit tegyek?
Teszek. Ott is tettem-nem volt semmi, szeretetteljesen, a lehető legjobb lépéseket,
és kettőt.
Hiszen igen, szeretem őket. Szeretem.
Miért vagyok még itt??????
Ténylg annyi lenne, hogy leteszem?
A felelősséget, a reagálást.
A tevés és javítás vágyát?
Igen. Igen?
?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: www.ecobora.co.ke 2018.02.15. 03:42:26
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.