Észrevettem, hogy menekülök az érzéseim elől..
Ahelyett, hogy átélném őket teljességükben, csak a "jókra" vagyok kíváncsi, a kellemesekre. Ami meg nem tetszik, azt elnyomom: sporttal (emiatt élvezem a futást, mindent, ami ismétlődően ritmusos), evéssel, ivással, cigivel (ujjszopás..), stb.
Menekülök a fájdalom elől.
És hasítom a valóságom, azt ami van. Pedig: EZ VAN.
Tegnap ismét elkezdtem: megállok, nem menekülök tovább. És nem is ragadok benne. Jön, felismerem, átélem, elengedem. Ciao!
Ebben segít az önismeret és a meditáció.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.