Azt tapasztalom, hogy időről időre meg kell állnom, s hátra kell tekintenem - egészen pontosan a hátam mögé, hogy kiket és miért rejtegetek ott. Hogy vannak, miért is kerültek oda, s mit tanítanak nekem MOST.
S időnként arra jutok, hogy lenne mit rendezni az Életben is, személyesen. Szerencsém van, ha az illetőt megtalálom (még életben van). Ahogy idősödöm, ez egyre nagyobb szerencse lesz...
A két hét termése, hogy újra felvettem egy régi, komoly és mély barátnőmmel a kapcsolatot, akivel egy "cserbenhagyásos gázolás" miatt váltak el az útjaink. Hogy miért tértem vissza? A szívemből nem tudtam kiverni, s úgyan nem volt könnyű a megbocsátás (s még egy darabig levelezönk csak, az élet is így hozta), de ez volt a helyes lépés. Számomra a helyes.
Elhatároztam, hogy amíg keresem a jövőm, ráérek tisztázni a múlt lezáratlan területeit. S amint ebbe belefogtam, úgy néz ki, hogy másnak is ez jutott eszébe: van, aki engem keresett meg. Meglepett. És gondolkodnom is kellett. De ha én kapok esélyt, más miért ne kaphatna? Miért ne?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.