a másik oldal szükséges-e még?!..
Igen, nem kérdés, hogy mindez addig folytatódik, míg fel nem ismered, hogy a tapasztalásod dualitásos hullámain vergődve mindig kb. három-négy élmény (vagy még szűkebben egy) tapasztalását görgeted magad előtt.
S amikor felismerted, az öröm hulláma önt el. Majd az is elmúlik, mivel rájössz: a felismeréssel még mindig nem ért véget a dualitások hullámverése.
Far way to go.. és közelebb, mint hinnéd. Nincs távolság (sem időben, sem térben), az egész egy döntéssel kezdődik és ér is véget. MINDENT TUDSZ MÁR. MINDENT ISMERSZ ÉS ÉRTESZ. LÁTOD. Tedd is végre!
S ez itt és most a nem-tevést jelenti: elengeded a túlhalaladott mintát, a szokásos felhortyanást, az érzelmi viharokat, a sűrű méla borút a fejedben, a sértődöttséget, a hiány élményét, a vágyát annak, hogy bárcsak ne is lennél, a hibáztatását önmagadnak, a másiknak, az istennek, az életnek, a szomszédnak, a Kádárnak, a Gyurcsányanak, a ...a.a.a.a...a.a.a..a.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
és itt, ekkor meglephet a béke
(s figyelj jól, vágyjál rá, és veled maradhat, visszatérhet, téged választhat végre!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.