HTML

Judit blogja

Megosztom élményeimet, azt, ahogy megélem őket, a tapasztalataimat és gondolataimat. Hasznos? Lehet, számodra is..

2008.06.16. 22:01 Juditos

:) Helloo olvasóóóóó

Az első kérdés, nahát! :) Megtört a jég. Milyen boldoggá tesz! (Mondjuk általában könnyen örülök dolgoknak, az "apróknak" is.)

Tehát: a kérdés az, hogy szerintem mitől kezdi el az ember feltenni magának ezeket a kérédéseket.

Kiábrándító leszek, de valóban ezt gondolom: általában akkor, ha már megunta a szenvedést - előbb-utóbb elgondolkodik rajta, hogy mi is történik vele és miért. S ha lehetek őszinte (he-he-hehhh), akkor ehhez szerintem néha jópár élet kell, jópár száz...

De  maradjunk a megszokott keretek között: az az ember, aki nem veszi észre azt, hogy ismétli a cselekedeteit és arra ismételten ugyanazokat a válaszokat kapja, erre ő ugyanúgy reagál, majd ugynazokat a válaszokat kapja, majd.. Tehát nem veszi észre, mert mondjuk:

- elitta az eszét (sokan!)

- mindig minden csak a másik hibája lehet

- megkövült, teljesen ( a Mátrixban mondják, hogy bizonyos életkor felett már nem ajánlják fel a változás lehetőségét, mert nehéz az agynak az átállás. Ez szerintem ezen a síkon is igaz.)

annak nagyon nehéz dolga van. Hiszen nem tűnik fel neki, hogy saját maga teremti gondolataival a csapdát, aminek a rácsát rázza.

Ennek az embernek segítség a pofon, neki remek (másnak is, nekem is) pl. Csernus doktor képbemondós-realitástréningje, egyáltalán: az élet. Mert jön, és szembesít. Ez van vaze, ha merciben ülsz, ha tiéd a hatalom, ha te vagy az Akárki, akkor is megdöglesz x év múlva, mert a halál nem válogat. Kuss.

TEHÁT: idővel jön az a pofon, vagy jó esetben AKKORA SZERETET/ÖRÖM, ami megváltoztat mindent. Felülír mindent, mert csoda.

Igen fontosnak tartom ezt az oldalt megismerni: az örömteli, szeretettel teli változás lehetőségét, a csodáét. Ha van egy valaki az életedben, aki olyannak szeret, amilyen vagy, feltétel nélkül, az akkora energiát tud adni neked, hogy elkezded magad szeretni te is. Elhiszed, hogy szeretetre méltó vagy, hiszen ez így igaz. És ettől akarat nélkül történik meg a változás. Igazából nem változik semmi. Az ellenállás tűnik el, kisimulnak a hullámok és áramlik körülötted a béke.

 

 

Ámen

 

 

 

2 komment · 1 trackback

Címkék: élet öröm pofon boldogság fejlődés szeretet energia felelősség csoda gyógyítás önismeret cél önmegvalósítás felemelkedés hatalma önbecsülés energiapocsékolsá


A bejegyzés trackback címe:

https://juditos.blog.hu/api/trackback/id/tr6524527

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Úton · http://miertzazert.freeblog.hu 2008.06.17. 08:56:43

Én vagyok az első? :) Kihúzom magam! :)

Csernus dokit én csak tévében, webes előadáson láttam. A arcbalépős, szembesítős stratégiát értem, de az egész ember idegen univerzum maradt.
Mondjuk ez legyen a legnagyobb baj. :)

De egyébként szerintem is a pofon az elsődleges eszköz sajnos. Csak az nem világos, hogy amikor századszor rohantam fejjel a falnak, vagy alkalmaztam ugyanazt a hülye léttaktikát, és tök jól megtanultam hibáztatni, a falat elkészítő kőművest, a megrendelőt, Földhivatalt, időjárást, a politikusokat, szüleimet, tanáraimat, mindenkit, akkor mitől kérdezek rá egyszer magamra? Mi az a mozzanat ? Bár lehet, hogy nem látni, ahogy sose sikerült fenmaradnom, hogy lássam, mikor alszom el! :)

Igen, mások szeretete felemel. Talán kicsit többnek is lát, mint valójában vagyunk. Olyannak lát, amilyen még csak leszek, ha jó irányba megyek.

Juditos 2008.06.28. 21:24:16

>mitől kérdezek rá egyszer >magamra?

megunod, hogy állandóan fáj a fejed..
süti beállítások módosítása