Ahová megyek és emberekkel találkozom, leülünk és beszélgetünk - kísértetiesen ugyanazokat élik át, mint én. Mindenki hozzátesz valamit az élményhez, megtoldja egy-egy részlettel azt, s bízom benne, hogy én is hozzáteszek valamit az ő élményükhöz.
A Mennyei próféciában olvastam először erről (eszembe jutott, hogy nem is, Jung volt az, aki erről írt nekem ( :) ). Jelzése ez annak, hogy összehangolódnak a dolgok - Jungnál az én a tudatalattival, a mennyeiben meg a saját utunkkal mi magunk. KIRÁLY!
Tükrök, tükrök, ahová fordulok. Mindenki tanít, mivel ezt választom. Megdöbbentő volt a felismerés számomra, hogy amiről tudtam, hogy az BIZTOS (de bíííztossss! ;) ) úgy van, az sem egészen igaz. Szembefordultam a tükörrel végre, látni akarom azt AMI VAN. MERT EZ VAN. (Belga után szabadon: le az "az a baj..." dumával!!!).
Észrevettem, hogy az én szemüvegemben van az a torzító kis rész - legalábbis: ott is van! -, ami konfliktust okoz időről időre. OK. De már mást akarok tapasztalni. A más ügyével foglalkozzon ő maga. Én a magam ügyeit akarom vinni! És békében, humorral, szeretettel. Ámen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.