(Üzenet a túloldalról - Minden Másképp Van)
Nos, nehéz de mégis muszáj látnom, hogy a kommunikáció ezen útját kell választanom, hogy eljuthasson hozzád mit mondani szeretnék.
(hogy meghallod-e, továbbra is csak rajtad múlik)
Tudod, hogy szeretlek. És hogy ez nem múlik el bennem.
Valamint: hogy sajnálom.
De nem tudod, hogy mit, mert nem beszélsz velem.. vajon miért nem? Mitől félsz? mit mondhatnék, ami megváltoztatna valamit?
Én azt sajnálom, hogy eddig kellett jutnunk, hogy most már mondjam: hogy nem mondtam el előbb, a mindennapokban (a futópályán és a mobilban) a véleményem. Nem mondtam el neked, hogy én mit gondolok. Csak hallgattam, ahogy kommentálod az eseményeket. És halolgattam és nem szóltam, hogy te, állj már meg egy pillanatra, nem úgy van az - vagyis, hogy van egy másik oldala is a dolgoknak, akkor is van, ha nem akarod látni és nem akarsz róla tudomást venni.
És nem szóltam, mert úgy gondoltam, tudom, hogy nem akarod látni és nem akarsz róla tudomást venni.
Szóval ez az, amit sajnálok.
MINDEN MÁSKÉPP VAN
Szerintem minden embertől tanulok is, miközben (ha van bátorságom) átadom neki az én tudásom is. MINDEN EMBERTŐL.
Szeret,
Judit
ui: valamint: ha annyit mondogatod valamiről, hogy nem akarsz benne résztvenni, akkor miért zavar, ha végül elhisszük és kívánságodnak megfelelően nem vagy benne?!
.. visszavárunk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.