Mi a fontosabb, a cél vagy az eszköz?
A kérdés adott, még pár kört teszek vele.
Az biztos, hogy egy igen alapvető, mély tapasztalatot éltem át a figyelmem hatalmával (IGEN!) kapcsolatban: amerre irányítom az energiám, az növekszik.
- Ha nem figyelek befelé a kapcsolatra és arra, ami valójában fontos, akkor kifelé figyelek, s az bizonytalanná tesz: hisz úgy élem meg, hogy az eredmény önmagamtól független. Aggodalmaskodom, hogy XY jól fogja-e végezni a feladatát, hogy vajon minden rendben fog-e menni, stb.
- Ha befelé figyelek, a kapcsolatra és arra, mi valójában fontos, akkor a bennem kialakult egyensúly és B É K E teremti meg kinn pontosan azt a valóságot, amit látni szeretnék. Megnyugszom, azt teszem és akkor, azt mondom és ÚGY, hogy a többi is megnyugszik. Ha meg nem, meg elromlik és nem ott-azt-akkor: végül mindig kiderül, annak úgy kellett történnie.
Ha pörgök:
- elvesztem a lehetőségét annak, hogy önmagam legyek
- s elveszem a lehetőséget másoktól ahhoz, hogy tapasztaljanak.
Nem lehet elrontani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.