Mindig is nehezemre esett megfogalmaznom a véleményem/gondolatom/érzésem, ha úgy véltem, valakit bánthatok vele. Ezért aztán elnyomtam, nem mondtam/nem mutattam ki, s így nem adtam át azokat az információkat, amelyek óhatatlanul szükségesek a másik fejlődéséhez (valamint lassan elmérgedt bennem az elnyomott energia).
Mert ha csak az egyik oldal van jelen, akkor letévedünk az útról.
Kell a másik is. (Ám azt belül, önmagamban tudom megtalálni igazán. Mindaddig keresem kívül, amíg nem ismertem fel, hogy önmagamban van a teljesség - a pozitív is és a negítív is, a női is és a férfi is, a helyes is és a helytelen is, a jó is és a rossz is, az igen is és a nem is, és...) Mivel ez a polaritások világa.
Tehát elkezdtem, mert inspiráltak. Amit köszönök!
Eldöntöttem, ezentúl amikor helye van és épít: szavakba öntöm mindazt, amit gondolok/érzek/vélekedek/látok, stb. Hogy mindketten fejlődjünk. Hiszen szeretlek és szeretem magam!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.