Judit blogja

Egy évet éltem Amerikában. Rég volt.

Az egyik legfurcsább, leginkább zavarba ejtő élményem az volt, hogy durván tükröt tartottak számomra - úgy, ahogy idehaza senki nem lesz képes számodra - önmagamról. Akkor derült ki, mit is jelent magyarnak lenni. S ennek "jó" és "rossz" vonatkozásai is vannak..

Pl. a felelősség felvállalásában. [Az pár ezer km-rel odébb (vagy csak a megfelelő irányba tett országátlépéssel) vérciki és ÁTLÁTSZÓ, hogy megmagyarázod nekem két köhögés között, hogy a cigeretta nem árt neked, a tüdődnek, az csak a propaganda (?). Saját dugádba dőlsz, gyereked is dohányzik (na, ez fájhat!), s a propaganda kétirányú, ha figyelsz, látod: a pénzedre megy és a függőségedre az egyik pl.[

Ehelyett kimondhatnád az igazat, rászoktam ba..meg és nem akarok leszokni. Ennyi. Miért lenne ez nehéz? (Mert mesél a kitartásodról, az önszeretetedről és arról, hogy vajon miért van szükséged a káros szokásra?  - nyugodj meg, így hogy hazudsz, így is mesél, hiszen aki figyel, mindezt látja, mivel átlátszóóóóóóó!)

Szinte bármivel kapcsoltban jellemző, hogy panaszkodunk, panaszkodunk, viszont észre sem vesszük: mi teremtjük meg a helyzetet. A mi felelősségünk. (Amikor panaszkodsz, hogy az emberek ilyenek, meg olyanok, akkor konzerválod a helyzetet, s önmagad mellett azokat is reménytelen helyzetbe próbálsz rakni, akik meghallgatnak.) Ha téged zavar, tegyél érte - ja és ne ellene, mert attól csak nőni fog, amit nem szeretsz..

Mit szólnál ahhoz, hogy megpróbálod megérteni azokat az embereket, hogy POZITÍVAN hatni próbálsz rájuk, inspirálni és szeretni fogod őket? EZ SZERINTED MILYEN HATÁSSAL LENNE A KAPCSOLATATIDRA?

S miért is lenne ez fontos számodra? Mert enélkül az élet elrohan a fejed felett, neked nincs hatásod rá, nem tehetsz róla, stb. És aki figyel és ért (magasabb fejletségi fokon áll), látja, mit művelsz, hogy lusta vagy és félsz a változástól, a cselekvéstől.. meg akarod úszni, mert az érzésed az, hogy egyedül képtelen lennél rá. Jó hírem van: nem vagy egyedül és más is képes volt rá, te is az vagy!

Persze, ha felelősséget vállalsz, azzal tevékenyen tenned is kell valamit, lépésről lépésre ;)  - és csakis ezen a módon élheted azt az életet végül, amit valójában szeretnél. Valójában nem kívül kell bármit is megváltoztatnod, belül , önmagadban tégy rendet!

Valóban nagyon fura volt, tényleg, bizonyos szempontból olyan, mint amikor gyerekként a nagyok beszélgetését hallgatod.. nagyon sokat tanultam belőle.

A Létra fokain lépésről lépésre haladhatunk feljebb. Ahogy egy-egy lépcsőfokra lépünk, új helyzetek jönnek életünkbe, új feladatok, új emberek, új nézőpontok. Először minden idegen, félelmetes és izgalmas, kihívásokkal teli. Idővel egyre otthonosabbá válik a létrafok, majd esetleg még unalmassá is.

A továbblépéskor pedig el kell búcsúzni az előző létrafoktól, mindentől, ami ismerős volt, bevált és kevésbé működött, gyakran emberektől is, helyzetektől, szerepektől.. Ez sokszor fájdalmas lehet, szomorúvá tehet és sebezhetővé - ha ezt választod.

Ha teszünk a fejlődésünk érdekében, akkor dönthetünk úgy, hogy továbblépünk - s megnézzük, mi van a létre tetején! 

Ám mindez csak akkor jöhet létre, ha felismered: ez egy létra, fokai vannak, s őszintén megállapítod TE ÉPP HOL ÁLLSZ. (Külső referenciapontok szükségesek, s javasolt nem a szerelemedet, barátaidat, szüleidet felhasználnod ehhez. Külföld?!)

Ne szomorkodj, lépj följebb!