Mindig szembe jön a következő feladat. Ami/aki felidegesít, kiborít, megsirat.. Fura azt írni, hogy örülök annak, amivel tegnap szembesültem, de valahol így igaz. (Eddig is tudtam, hogy a pszichodráma és az én munkám kiegészíti és nem helyettesíti egymást.) Itt jön az én munkám, ezt szeretném tudni átadni annak, aki hajlandó mélyre menni, s változni:

szembesültem azzal, hogy én vagyok az (egyik), aki bevonzza az életébe azt a helyzetet, hogy valaki mellette tönkrevágja magát és az agresszióját úgy vezeti le, hogy iszik. nem szereti magát, sőt, gyűlöli, értéktelennek tartja magát és dühös a világra, hogy az másmilyen, mint lennie kéne, hogy nem álltak ki mellette azok, akiknek ki kellett volna állniuk és soha senki nem fogja már igazán szeretni.. ha valaha.. mert ő értéktelen, s dühös.. itt a kör körbeér= igyunk egy újabb kört! gyújtsunk rá, hisz az érzelmeket el kell valahogy fojtani.. a sírást, a torokszorító érzést, a szív fájdalmát.. ERRE NINCS MÁS MEGOLDÁS SZÁMÁRA, MINT RÁGYÚJTANI

És bennem ott él ő. Ott él Ő. Ő én vagyok. Bennem él. És ugyanígy ismerem azt a részem, csak nem szeretem, és bűnösnek érzem és értékelhetetlennek és szeretetre méltatlannak.. és csalódott és MÉRHETETLENÜL DÜHÖS!!!!!!!! ÖLNI TUDNA, VALÓBAN, AZ ERŐM MIND A SZERETETRE, MIND A PUSZTÍTÁSRA MEGVAN.. a képességem is, és időnként - mint tegnap -  a szeretet iránti vágyam átcsap a pusztítás iránti mérhetetlen vágyba..

(játszmák: milyen könnyű visszabukni beléjük. Ő nyert, most én állok nyerésre, most megint ő.. remegek a dühtől és majd szétrobban a szívem a dobogástól.. ijesztő!)

leültem meditálni, ismét észleltem, ahogy végigáramlik rajtam a Szeretet, megnyugodtam és lassan lecsendesültem.  És tudatosan arra vágytam, azt választottam ÉS MÉG SOKSZOR MEG FOGOM TENNI, MERT EZ AZ ÉN FELADATOM, NEM MÁSÉRT SZEMBESÜLTEM VELE (minden és mindenki, ami/aki az életemben van, magam hívtam meg), hogy szeretem őt, szeretem magam, szeretem minden undorító és elviselhetetlen énrészem. Szeretem a csalódásom. Szeretem a dühöm -  s már nem élek vele. (Ehhez általában szükséges tenni egy kört, ha nem megy egyből a szeretet. Haladjunk csak lépésről lépésre: kezdjük, ott, hogy eddig nem is fogalalkoztam ezzel az énrésszel, csak elnyomtam. Tehát: megismerés, elfogadás, szeretet, majd elengedés, de akkor meg már nem lesz rá szükség, hiszen már szeretem! :))) ) Viszont én mást válsztok, másra figyelek, felemelem a fejem és felfele megyek.

Köszönöm, Uram!

P.S.: S amint azt a hopnohoo-k óta tudjuk, ez fogja meggyógyítani őt is - ha ezt választja.