Ülök a villamoson, fütenek, remek, várom, hogy induljon

este van már, legalább 10 perc

3 srác, előttem mentek, már akkor kiszúrtam őket, igen kellemetlen (nem, nem szégyellem magam, de így működöm), beugrott, hogy "alacsonyra nőttél, eszed meg nem sok, hát kell valamivel kompenzálni.. nem vagyok rá büszke, de (ez is) igaz lehet

és már régóta kérdés ez nálam, provokál az élet, hogy mit teszek bizonyos helyzetekben? elvi kérdés ez nálam, örököltem, meg amúgy is

(basszus, annyi ki..ott sok minden van ebben a 20 percben, hogy az fantasztikus: tehát pl. szembejötta srácokka egy sötétbőrű ember, rájuknézett, azok egy szót sem szóltak..)

a villamoson viszont mobilról ment a zene, s szépen énekelte hozzá, hogy biztosan értse az a három ember aki a villamoson volt - értettük bazdmeg,

Ja, Szepes Máriától Az áldozat mágiáját olvasom.. épp az isteni énünkkel egyesülünk, s közben zsidózik a srác, ütemre!

(eszembe jutott, s rákérdezek: ez a DUALITÁS FÖLDJE, minden, ami megjelenik rajta, ezáltal megteremti az ellentétét is.. érteddd??????????! )

szóval leszálltam, mivel nem tudom még kifejezni azt, amit én valóban mondani szeretnék, érzelemteli helyzetekben még nem megy

rá 5 percre ment: azért szálltam le, mert nem tudom tovább hallgatni, mennyi rosszat kívánsz és okozol saját magadnak, ugyanis mindazt, amit másnak teszel, magadnak is megteremted - meg fogod tapasztalni pontosan ugyanazt az érzést, amit okozol a másiknak.

és ez így van

de jó lesz, ha már idejében, szeretettel és közérthetően ki fogom tudni mindazt mondani, amit valójában gondolok!!!!!!

(addig leírom - ez az első lépés)

 utóírat:

amúgy meg röhej: köztudott, hogy amit nem tud elfogadni az ember önmagában,nem tudja integrálni az énjébe, azt kivetíti a külvilágba. Ha nem működik az élete, az azért van, mert a szülei/a politikusok/a zsidók/a nők/ a férfiak/ a fehérek/ a feketék/az egerek/STB.! elcseszték az ő életét. ÁTLÁTSZÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

a tehetetlenséged nem múlik el attól, hogy kívül megszünteted a vélt okát a fájdalmaidnak, sérelmeidnek, stb.

belül kell dolgozni, s ehhez az első lépés az, hogy rájössz ami kint zavar, valójában csak elfedi a belső valóság kegyetlenségét.. önelfogadás?!

Mondhatjátok, hogy "kis magyar valóság" - nem hiszem, hogy ez csak ránk lenne jellemző