Judit blogja

Szerző: Dr Menis Yousry

"Az alapvető különbség egy egyszerű ember és egy harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak vesz, az egyszeű ember pedig mindent vagy áldásnak, vagypedig átoknak tekint." Carlos Castaneda
 
Miért járunk el dolgozni? Miért akarunk pénzt keresni? Amellett, hogy lehetővé teszi a megélhetésünket, hogy törődjünk a családunkkal és magunkkal, a pénzekreset egy nagyon spirituális tevékenység is, mely szolgál minket, és azokat akik függnek tőlünk. A pénzkereset lehetővé teszi az adás és kapás megtapasztalását számunkra és az élet hatékony folyamát. Ez a folyamat megérdemli a tiszteletet és elismerést mert magát az életet támogatja. Ez az alapelv. Mindazonáltal egy nemrégi saját élményem ennek teljesen ellentmod.
Múlt évben a hitelválság előtt elkezdtem felújítani egy ingatlant London belvárosában. Sok emberrel találkoztam, akik a "minél több pénzt keresni" csapdájába estek, úgy hogy már nem tudtak leállni. A legtöbb esetben mikor a felújítással kapcsolatban beszéltem illetékesekkel fizetnem kellett érte és nekik alig volt rám idejük, mivel az újabb váró ügyfelükkel siettek tárgyalni. Az építészemnek ki kellett fizetnem azt az időt amit vele beszélgettem, továbbá azt az időt is amit otthonról a munkaterületre jutással töltött. Csőtörés volt az utcában, és nekem fizetnem a vízért mivel a vízművek ragaszkodott hozzá hogy megtegyem azelőtt hogy kiderítenék ki okolható és tulajdonképpen ki köteles megtéríteni a kárt. Ügyvédem magas számlát nyújtott be ugyanezért a munkáért, melyhez csatolt egy közöttünk történt telefonhívásokat részletező excel táblázatot, minden percért munkadíjat számolt fel. Ha mindezt előbb tudom, nem kérdeztem volna meg "Hogy van?" és ehhez hasonlókat. Ez önmagában egy jelzés, hova jutottunk manapság, az annyi pénzt keressünk amennyit bírunk futam része, és fizessünk embereknek, akik annyi pénzt szeretnének amennyit csak bírnak.
"Mindennek megvan a maga ára" kultúrába jutottunk. Halljuk a híradásokban, hogy a kormánynak az ilyen vagy olyan betegség mennyi sok pénzébe kerül évente. Saját munkámat az NHS-ben a páciensekkel most már teljesen uralja az átfutási idő, a teljesítmény mutatók és a költséghatékonyság. A pénz szolgáivá lettünk, rákényszerítve, hogy mindennek az értékét pénzben mérjük, beleétve a gyerek életet is. Keleten hiszik, ha egy gyerek megszületik az isten biztosítja a szerencséjét (vagyonát). Nyugaton amikor megszületik a gyerek a statisztikák figyelmeztetnek, mennyibe fog kerülni míg eléri a 16 éves kort. Mi történik a gyerekek öntudatával, mikor felnőnek és rájönnek hogy ők költségek melyeknek meg kell felelniük? Mi történik a szülők öntudatával ha látni fogják a gyerekeiket ilyen módon.
Lehetséges-e, hogy zsákmányai lettünk annak az üldözésnek, melyet a pénz jelképez és elveszítettük önmagunkat. A rohanásban a még többért könnyű szem elől téveszteni ki is ül a vezető ülésen... Mi irányítjuk-e a pénzvadászatot, vagy a pénzvadászat irányít minket?
Az Alapkurzuson beszéltünk a visszajelzés témáról. Az a helyzet, melyben most a hitelválság alatt találjuk magunkat nagyon jól megfogalmazható ebben a mondásban: Az univerzum támogat minket abban amit szeretnénk, de nem abban amit csak hiszünk, hogy szeretnénk. Azt hisszük, hogy többet és többet szeretnénk, de ez tulajdonképpen nem így van. Szeretnénk érezni, hogy szeretve és biztonságban vagyunk, elfogadnak.
Befejeztünk egy történetet, ahol sokan nem érzik a biztonságot, aggódnak a túlélésért. Magával ragad aggódásunk a holnapért, ezáltal nyugtalanít a múlt (tegnap) is.
A pénz jelképeit üldözzük, gondolván hogy meghozzák a megtapasztalásokat, amiket igazán szeretnénk, csakhogy ezek a tapasztalások nem valósulnak meg mert a jelképek rabjaivá váltunk. Mindez nem azt jelenti, hogy a pénz rossz, de miáltal elhittük, hogy minden biztonságunk a pénzből ered, nem kaphatunk eleget abból, amire nekünk voltaképpen nincs is szükségünk.
Az univerzum jelenleg felkínált nekünk egy tökéletes alkalmat a "hitelválságot" és ez vezet minket afelé, amit igazán szeretnénk. Ha a figyelmünket el tudjuk vonatkoztatni a hitelválság alkotta negatív összefüggésektől, az hozza magával a felismerést hogy változtassunk, számunkra tényleg fontos foglalkozás- és szervezeti felépítéseket hozzunk létre, mely a mi valódi énünket táplálja és nem a felesleges nyereség utáni vágyat.
Ez a gazdasági válság egyeseket feladásra buzdít, míg másokat kreativitásra és sikerre. Melyiket választanám? Ez kizárólag saját állásfoglalásomon (belsőmön) múlik és ez valami olyan, amit mélységeiben az alapkurzuson tekintettünk át.
Ez tökéletes időszak arra, hogy mélyen magunkba nézzünk újra megbecsüljük az igazán fontos dolgokat az életben, megtanuljunk kérni, adni, megbocsájtani, elfogadni, lemondani, lépéseket tenni, meghallgatni a visszajelzéseket, teljesek (pozitívak) maradjunk a negatív világban, hagyjuk haladni, megtörténni, befogadni majd mindezek segítségével cselekedjünk.
Hacsak egyetlen személy is képes felismerni magában a szükségtelen haszon hajhászás összefonódásaiból eredő következményeket, akkor igazán és mélyen megérinti a változás szelleme és kiáll a tömeges hiedelem ellen. A hatása óriási lehet, az eredmény minden várakozást felülmúlhat.