oly régóta nem írtam, majdnem egy hónapja.
nem tudom, ha őszinte akarok lenni, akkor azért, mert a nehezített meneteknél mindig egyedül voltam az életemben. nem volt mód, hogy megosszam, mivel nem volt ott ember, aki adni tudott volna hozzá bármit.. szeretetet, figyelmet.. megértést
mennyire fontos nekem ez utóbbi! a megértés. Mennyi embert szórtam ki az életemből azért, mert nem értett meg. És: szeretni tudom attól, hogy nem ért meg. Ám most már egy körön belül nem kerülhet - minek? Úgysem tudná, hol jár.
És amilyen r..dt szerencsés vagyok, megtaláltam azt az emberi testben jelenleg is élő lelket, aki különböző nyelvünk, különböző földrészeink ellenére ért engem, megért és utat mutat. Jellemzően ezt hol megfogadom, hol nem, de a tiszteletem nála, az Övé, mert megérti mi megy végbe bennem. Végre!
Én egyébként pontosan ezzel gyógyítok, a megértéssel. Ha csak figyelsz egy másik emberre, s elfogadod őt annak, aki, akkor automatikusan meg fogod érteni, mik mozgatják, mi fontos neki, kicsoda is ő valójában. És ekkor megérted. :)
Örömmel tölt el a gondolat, hogy ha már egyszer sikerült ráakadnom valakire, akkor már nem fog sokáig tartani megtalálni a következőt.. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.