nem, nem te vagy

hanem az illúzióim

most mindent elvesznek tőlem ami nem valódi - MERT EZT KÉRTEM

nagyon fáj látnom.. én szégyellem magam helyetted, hogy itt tartasz, ezt látod csak, enniyre hagyod még, hogy az ego irányítson.

ti ketten tükrök vagytok egymás számára, de annyira rondának tartjátok a képet, amit az mutat számotokra, hogy mást nem tudtok, csak ocsmányolni, eltakarni, elmenekülni, eltörni.. pedig mindkettőtöknek vannak nagyon szép részei is, ám azokat mindaddig nem fogjátok megtapasztalni, míg a tükörbe nem tudtok hosszan belefeledkezni.

Én elhagyom ez a szintet. Nem tartozom többé ide, nem azért vagyok itt, hogy mediáljak köztetek. MEGTESZEM EZT EZENTÚL ÖNMAGAMBAN, S ÍGY NINCS SZÜKSÉGEM ARRA, HOGY A KÜLVILÁGBAN TAPASZTALJAM MEG.

Attól a pillanattól kezdve, hogy meghoztam ezt a döntést, könnyű dolgom van: hiszen én mindig is szerettelek mindkettőtöket, s épp ezért meg is ismerhettelek benneteket - mert hagytátok. Így önmagam e két részét is ismerem és szeretem. Most hagyom együttműködni őket bennem.

Minden jót nektek!

Ámen