minden kell, a negatív is, én mégsem hiszek abban, hogy ha rád öntöm a bennem dúló, fortyogó katyvaszt ( a sérelmeimet), attól bármi is változni fog, netán javulhat a kapcsolatunk..

bár az tény, hogy ideje elengednem a bizonyos célokhoz való ragaszkodásomat (elvárások!) ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni azt, amit valójában gondolok - szeretettel, ha annak helye van. Ismerünk példát mindkettőre, hogy milyen az, amikor valaki szeretettel, illetve anélkül (félelemből) adja át az információt... Melyiket hallod meg?!

Hmm, ez jön, hogyan, nem tudom, de ez jön.

Nagyon szeretlek téged, és magamat is egyre inkább: végtelenül tisztelem, hogy míly kitartóan járunk ezen az úton, egyre több szeretettel és megértéssel egymás felé (is)!

ui: Szeretem a hibáimat, ezek vezettek el idáig. Szeretem a nem sikeres vágyaimat, és azokat is, amelyek megvalósultak - és pontosan így derült ki, hogy nem "sikeresek". S azokat is, melyek nem lettek enyémek, s így fájdalmas űrt hagyva maguk után löktek, toltak, hajtottak a kérdéseim megválaszolása felé.

A béke minannyiunk számára elérhető, ehhez fel kell adni a kívül való keresgélést és befelé kell fordulni. S hagyni, hogy az állandóan kavargó gondolatok mellett megtaláljuk a csendben, lágyan, szeretettel hívó érzést/hangot, Őt.

Önmagunk legmagasztosabb formáját.