Nos, egy másik világot ismertem meg. S nem csak azért, mert repültem vagy 2 órát.. hanem mert olyan útra léptem, mely máshová vezet.
Milyen érzés ez? Minden teljesen más, máshogy van, mint eddig gondoltam: az okok és célok nem úgy, és nem azért kapcsolódnak ott és oda, ahogy gondoltam, nem. Nem. Mindent áthat egy türelmes, átható, várakozó, átölelő Isteni rend, amely arra vár, hogy elengedd elvárásidat, vágyaidat, sérüléseidet, akaratodat - mindent, ami nem te vagy.
Mindent, amit eddigi élete(i)d során igaznak gondoltál!
Mert nem az, csupán illúzió. Az egó önző, akarnok, túlélésre törekvő illúziója.
S ha megvan, ha sikerül, ha "túlléptél a tű fokán", akkor CSODA TÖRTÉNIK. Valóban, olyasmi, amire legszebb álmodban sem gondoltál soha, mert ez annál is szebb.
Egy élmény, egy mély, átütő élmény, amely ezentúl veled marad. S ha kitartóan ismétled, emlékezteted magad rá (meditációval, imával), akkor idővel örökre benne maradhatsz. Ez az én utam.
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.