Kértem és kaptam,
mikor itt volt, szinte megfagytam.
Szerencsére emlékeztem, s az öröm nagyobb volt
mint a saját félelmem, kilépni a kordonból.
Éreztem és örültem neki,
rettegtem és bíráltam az élményt
fájtam, akartam, menekültem, sírtam és kacagtam (hála neked)
- egyszerre!
Hamarabb, mint hittem
vágyam teljesülni vágyott.
Nem úgy, nem akkor, nem azzal és nem..
de mégis
mert ha őszinte vagyok önmagamhoz, akkor
ez van.
Ez van. És én örülök, végtelenül örülök,
mert az ég meghallgatott
és a szívem ismét dalol,
repes, kacag(!) és ver
érted, és mivel Te vagy AZ, ezért mindenkiért.
Köszönöm!
(Áldott vagyok, áldott légy,
kezed mindig tele legyen
szemed ragyogjon,
szíved nyitottan álljon
munkádban, dolgodban teljesedj
mit szeretnél, mind meglegyen.
Boldog légy, örökké, kedvesem!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.