Minden mire vágytam valaha
megvalósulni látszik
mindehhez az kellett, ne akarjam már annyira.
Eltávolodott barátok térnek vissza,
a múlt ismét közelebb lép
feloldozni, elengedni, megbocsátani
és újrakezdeni kér..
Vágyom rá és hálás vagyok,
ijedt és rémült egyszerre:
a múlt árnyai ismét itten
én meg versben osztom ezt meg?!
Nem baj, érzem, legmelül mélyen
vagyok én tisztán és békében
mindez történik, mert én kértem
és megyek, lépkedek serényen.
Elindultam Hozzád,
megyek feléd
máshogy lesz az is, de nem érdekel még.
Majd akkor, mikor ott lesz, ráérek félni
örülni, vágyni, szenvedni és remélni.
S majd elmúlik az is
-mint minden, mi földi.
Egy marad, egy, az, ami állandó
és tudom: ezen érzés lényege ott lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.