ahogy ellazulok,
lelkem hátradől a karosszékben
nagyapám tekint le a képről
s lelkem megérzi, minden
de minden helyére kerül
afelé haladunk
hogy pontosan azzá váljunk
mik mindig is voltunk-vagyunk-s leszünk
hihetetlen e terv aprólékos precíz volta
limonádém szürcsölöm
örömteli a levegő, lebben a függöny
itt a tavasz, itt a nyár
ebben a szépségben csak rám vár
egy ölelő kar már, érzem, lassan megtalál
és ez épp olyan része az egész nagy tervnek
mint az is, hogy reggelente vekkerre keljek
annak ellenére, hogy nem nézi már senki,
nem véli, megmondhatja, mit tegyek, s mit egyek
király! szabadság fakad az önként vállalt teherből
- miután felismertem, e teher a lelkemből nő
rájöttem nincs hova futni
nagyapám képére nevetve nézek,
tőle kaptam e sok tehetséget
-nagymamitól meg a Szeretetet ismertem meg
minden, kik vagyunk, a múltból teremtetett.
bezony
úgy ám
(nehéz csendben maradni)
itt az idő elfogadni!
értékelni - ez volt, mit adni tudtak
ennyi és nem is kell több
- minden hiány a lehetőség, hogy megtapasztald
mire képes lelked és elméd
e két remek szerszám.
Szeresd a múltad, becsüld, bocsáss meg
bocsáss meg és kérj bocsánatot.
vétked addig cipeled, míg ezt meg nem teszed.
bezony :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.