3. HOGY HÁLÁS LEHESS ...

Azt tapasztalom, hogy időről időre meg kell állnom, s hátra kell tekintenem - egészen pontosan a hátam mögé, hogy kiket és miért rejtegetek ott. Hogy vannak, miért is kerültek oda, s mit tanítanak nekem MOST.

S időnként arra jutok, hogy lenne mit rendezni az Életben is, személyesen. Szerencsém van, ha az illetőt megtalálom (még életben van). Ahogy idősödöm, ez egyre nagyobb szerencse lesz...

A két hét termése, hogy újra felvettem egy régi, komoly és mély barátnőmmel a kapcsolatot, akivel egy "cserbenhagyásos gázolás" miatt váltak el az útjaink. Hogy miért tértem vissza? A szívemből nem tudtam kiverni, s úgyan nem volt könnyű a megbocsátás (s még egy darabig levelezönk csak, az élet is így hozta), de ez volt a helyes lépés. Számomra a helyes.

Elhatároztam, hogy amíg keresem a jövőm, ráérek tisztázni a múlt lezáratlan területeit. S amint ebbe belefogtam, úgy néz ki, hogy másnak is ez jutott eszébe: van, aki engem keresett meg. Meglepett. És gondolkodnom is kellett. De ha én kapok esélyt, más miért ne kaphatna? Miért ne?

Elkezdtek áramlani a dolgok - amint eszembe jutott (juttatták - mikre jók a barátok!), hogyan is kell ezt "csinálni", sikerült is. Nem aggodalmaskodni, elengedni az állandó jövőfürkészés/tervezés késztetését.. Sokat meditálok a cél érdekében, mert ugye más az: tudni, s megint más élni.

Nálam még bejött a képbe a cselekvés is: sokmindent eltervezek, s negyedannyit valósítok meg belőle. Most közelebb húzom egymáshoz a két oldalt. Hajrá!

„Újra és újra hallom, barátaim, hangos panaszszavatok a népeteket és országotokat sújtó, gonosz fájdalmak és gonosz sorsok miatt. Nézzétek el nekem, ha kissé gyanakvó, hitemben kissé óvatos és kelletlen vagyok eme fájdalmak iránt! Te és te, és te ott, ti mind, csak a fájdalmas szenvedés maradt népetekkel szemben? Csak a hazátok miatt szenvedtek? Hol van hát ez a haza, hol van a feje, hol a szíve, mely pontján akartok ápolásába kezdeni? Hogyan? Tegnap még a császár és a világbirodalom volt az, aki és ami miatt rettegtetek, akire és amire büszkék voltatok, és szentnek tartottátok. Hová lett mindez mára? Nem a császár volt fájdalmaitok okozója – lüktetnének-e máskülönben fájdalmaitok, és lennének-e ily keserűek, amikor a császár már sehol? (…) Ki a nép? A szónok vagy akik őt hallgatják, akik egyetértenek vele, vagy azok, akik köpnek rá és bottal fenyegetik? (…) Látjátok, milyen nehéz megértenünk egymást, hát még önmagunkat, ha mindre efféle nagy szavakkal dobálózunk. Ha tehát ti, te és te ott, fájdalommal küszködtök, ha testetekben és lelketekben valami hibádzik, ha félelmeitek vannak, veszélyt szimatoltok – miért nem akarjátok, ha csak a mulatság vagy a kíváncsiság, az egészséges kíváncsiság kedvéért egyszer megpróbálni, hogy másképp teszitek fel a kérdést? Miért nem akarjátok végre megvizsgálni, vajon a fájdalom nem önmagatokban lakkozik-e? Volt idő, amikor eltökélten hittetek igazatokban, hogy az orosz az ellenségetek és minden gonosz szülőanyja. Aztán a francia volt az, majd az angol, majd mások, s ti mindig meg voltatok győződve igazatokról, ez a szomorú komédia minig nyomorúsággal végződött. Láttátok tehát, hogy a bennünk lévő fájdalom nem gyógyítható azáltal, hogy okát az ellenségben fedezzük fel – miért nem keresitek fájdalmaitokat még most sem a helyükön, ahol vannak: saját magtokban? Talán nem a nép okozza a fájdalmadat, és nem a haza és nem a világhatalom és nem a demokrácia – talán egyszerűen te maga, a gyomrod vagy a májad, egy daganat vagy rák a testedben? És képzeted, hogy talpig egészséges vagy, és fájdalmaid egyetlen forrása néped szenvedése, semmi egyéb, mint az igazságtól, az orvostól való gyerekes félelem? Nem lehetséges ez? Nem volna mindegyikőtök számára alapjában véve jó és vidám gyakorlat, ha utánajárnátok egyszer szenvedésetek okának, és megkeresnétek, hol gyökerezik és kit illet?

Meglehet, kiderülne, hogy fájdalmaid harmadát, felét, sőt több mint a felét ténylegesen saját, legsajátabb fájdalmaid okozzák, és hogy jól tennéd, ha hideg fürdőket vennél, vagy kevesebb bort innál, vagy egyéb kúrának vetnéd alá magad, mintsem hogy a haza körül ólálkodj és gyógyítgasd. Mindez, úgy vélem, lehetséges – és nem lenne valóban jó, ha tényleg így volna? Nem itt hiányzik a segítség? Nem lehetne a reményt, fájdalmat jótetté, a mérget pedig sorssá változtatni?

Ezzel szemben ti úgy gondoljátok, önző és kicsinyes dolog magára hagyni a hazát és önmagunkat gyógyítani. Nos, talán ebben sincs olyannyira igazatok, mint ahogy számotokra tűnik, barátaim! Nem gondoljátok, hogy végül az a haza egészségesebb és gyógyultabb, amelynek nem kéne minden betegének nyomorúságát magán viselnie, és a szenvedőkét, akik maguk helyett csak az ő fájdalmán akarnak enyhíteni?

Ah, ifjú barátaim, oly sokat tanultatok fiatal életetekben! Harcosok voltatok, százszor farkasszemet néztetek a halállal. Hősök vagytok. A haza oszlopai. Arra kérlek benneteket: ne elégedjetek meg ennyivel! Tanuljatok még többet! Törekedjetek még többre! És néha gondoljatok arra, milyen nemes dolog az őszinteség!”  

[Zarathustra a sorsról]

Hermann Hesse: Pillantás a káoszba, Cartafilus Kiadó, Budapest, 2000 (85-90.old)

Számtalanszor láttam már, de most olvasom: A Titok című könyvet.

Hatalmas egy mű! Amint elhiszem, hogy amit olvasok, az igaz - részemről pontosabb az a kifejezés, hogy amint elkezdek emlékezni -, azonnal átemel egy másik nézőpontba, ahol az életemmel kapcsolatos összes felelősség az enyém. Ez nem is olyan szörnyű (mint aminek tűnhet), mivel az eszközt is megadja, hogy hogyan tudom azt irányítani.

Röviden: a pozitív oldal választásával minden helyzetben dönthetek, mire fogok fókuszálni: arra, ami tetszik, a mi előrevivő, ami pozitív, vagy arra, ami elválaszt, lehúz, negatív. Az előbbiek további pozitív élményeket vonzanak be életembe, az utóbbiak pedig negatívakat.

Természetesen láthatom én a valóság teljességét - ha ugyan ez lehetséges egyáltalán - viszont igen fontos, hogy mire/mely oldalára fordítom a nagyobb figyelmet..

Eszembe jutott egy refrén egy dalból: "Always look on the bright side of life!" :)

Tehát: SZÉP NAPOT!!!!!!

Észrevettem, hogy menekülök az érzéseim elől..

Ahelyett, hogy átélném őket teljességükben, csak a "jókra" vagyok kíváncsi, a kellemesekre. Ami meg nem tetszik, azt elnyomom: sporttal (emiatt élvezem a futást, mindent, ami ismétlődően ritmusos), evéssel, ivással, cigivel (ujjszopás..), stb.

Menekülök a fájdalom elől.

És hasítom a valóságom, azt ami van. Pedig: EZ VAN.

Tegnap ismét elkezdtem: megállok, nem menekülök tovább. És nem is ragadok benne. Jön, felismerem, átélem, elengedem. Ciao!

Ebben segít az önismeret és a meditáció.

Tegnap kitettem a lábam - és hát egyből belebotlottam az egyik (ha nem a legfőbb) kérdésembe most:

kit választok? Őt, vagy Önmagam? Ő a "másik", az ember, a társ, a barát/barátnő, a szülő.. aki nem én.. nem ÉN.. kívül van és eddigi - remélem lassan túlhaladottá váló - hitem szerint szükségem van rá ahhoz, hogy boldog legyek.

Persze. Igen. De legfőképp Önmagamra van szükségem, a legbelsőbb, legigazibb Önmagamra, ÖNVALÓMRA. És ha mellettem döntök :), az nem fáj a másiknak, sőt!

(Bár itt lenne az ideje ezt megélni is, nem csak tudni mindezt. Alakul.)

A hétvégén végre sikerült kijutnom a természetbe. Vannak kedvenc helyeim, melyek már akkor feltötlenek, ha csak rájuk gondolok. Fontos a tér, a messzire belátható tér, a fák, a víz, a madarak, a friss levegő..

Úgy gondolom, az, hogy gyermekkoromban volt egy kutyám, és vele sokat kóboroltam kinn, erdőkön, mezőkön, sokat segített abban, hogy túléljem a gyerekkoromat, s az legyen belőlem, aki lett. A természetben könnyebb felismerni, hol is a helyem.

Mindig eszembe jut, hogy fényképezőgépet kellett volna hozni. Csak későn. Bár külön élvezem, hogy többnyire egyedül vagyok ott, önmagammal. S mobil, se kütyük.

(Tata, Öreg tó)

Amint befelé fordultam és elkezdtem szeretni önmagam, szinte automatikusan megjelent érzéseim között a hála. Hála az életemért, hogy éppen itt és most ezt az életet élhetem, a szüleim felé, akik felneveltek, a körülöttem élő lények felé, akik mind mind támogatnak abban, hogy utamon végighaladjak.

A tisztelet pedig a hálából nő ki bennem: tisztelet az előttem járók felé - hiszen elkezdtem emlékezni rá, mennyi mindenről gondoltam, hogy tudom, ÉN TUDOM, HOGY AZ HOGYAN VAN, aztán idővel kiderült, hogy igen, persze, de nem.. Nem úgy, nem ott vannak a hangsúlyok.. a tisztelet "egyszerűen" abból (is) fakad bennem, hogy ő előbb kezdte járni ezt az utat, amit most én is koptatok.

És ugyan ő máshová jutott, mint ahová én fogok, de ezzel - kezdem elfogadni - nem kell kezdenem semmit. Én attól még eljutok oda, ahová igyekszem, ő pedig ezt az utat választotta. S ezzel támogat engem, hogy tovább haladjak, még tovább, befelé, Hozzá - az egység felé.

Átalakulunk..

Körülöttem és bennem minden változóban - és lehet, hogy csak a szinkronicitás teszi (hasonló hasonlót vonz..), de mások is ilyesmiről számolnak be körülöttem. Furcsa, hogy legbelül mélyen milyen nyugodtan élem mindezt meg. És egyben csodálatos is!

Elindultam egy úton, mely ismeretlen vizekre visz: befelé evezek, a nyugalomba. A meditációt mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Ahová én eljutottam: http://www.ilm.org/

Mert valami teljesen mást (is) ad, nem csak egy egyszerű személyiségfejlesztést csoportban. (Hivatásomból adódóan többen vettem már részt.)

És persze, most gondolhatod azt, hogy "hazabeszélek". Viszont ezt még ha hinnél is nekem, sem tudnám elmondani. Valami olyan tér jön létre - vagy mutatkozik meg - az emberek között az alatt a pár nap alatt, ami felejthetetlenné teszi az élményeket! Az önismeret mélyül, a szemináriumokon létrejött emberi kapcsolatok pedig valóban a lényegről szólnak:a minden alatt meghúzódó szeretetről.

Hogy elhidd, látnod & tapasztalnod kell - amint ez majdnem mindenre igaz az életben, szerintem..

MEGHÍVÓ A BRIDGE-HÍD KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG
ÖNISMERETI SZEMINÁRIUMÁRA

Előadó: Dr. Menis Yousry angol tréner-pszichológus
Az Egyesült Királyság Pszichoterapeuta Egyesületének képesített család és rendszer-pszichoterapeuta szupervízora,
az Eszencia Alapítvány (angliai) megalapítója és fő előadója.

A szeminárium címe: Eszencia Alapkurzus
Időpont és helyszín: 2007. november 16-tól 19-ig, Debrecenben.
Részvételi díj KEDVEZMÉNYES: 15.000 Ft (+ÁFA)

"A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz.
Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred." C. G. Jung

Érezted már valaha mélyen belül, hogy több is lenne, amire képes lennél életedben, de valami visszatart? Az Eszencia Szemináriumok bázisát a három és fél napos Alap Kurzus képezi. Erőteljes, gyakorlatias eszközöket használ, hogy segítsen felismerni azokat a mindennapi tudattalan mintákat, amelyek megakadályozzák, hogy elérd céljaidat. Amikor ezek a minták tudatossá válnak, érezheted, hogyan tudod megváltoztatni őket. Amíg nem vagy tisztában saját viselkedési és gondolkodási mintáiddal, nem tudod őket megváltoztatni. Mikor a tudatosodást elfogadás követi, lehetőséged nyílik tartós változás létrehozására. Mert ha nem figyelsz fel arra, mi olyat teszel, ami nem hoz jó eredményt számodra, sosem fogod megváltoztatni viselkedésedet és élményeidet.

Ez a gyakorlati elemekkel dúsított Szeminárium, melyet a szociálpszichológia, neuro-lingvisztikus programozás, vizualizációs technikák, pszichodinamikai-, gestalt-, valamint a szisztemikus terápiák módszereinek kombinálásával hoztak létre, magasan képzett facilitátorok vezetik. A Szeminárium egyfajta tudatosság-ébresztő tréning. Fókuszának fő aspektusa a meg nem oldott szituációk újbóli felkeresése és felgöngyölítése a saját eredeti családunkban ahhoz, hogy felderítsük és meggyógyítsuk a tudattalan mintákat, amelyek hatással vannak életünkre és kapcsolatainkra.

A Szeminárium körülbelül negyven csoportokban, kellemes, meleg légkörben zajlik magyar szinkronfordítás mellett.

A kurzus a következő lehetőségeket biztosítja a részvevők számára:

    * Megtapasztalhatjuk a Komfort-zónából való kilépést és az azt követő a lehetőségek és megvalósult álmokat autentikus életvitelt anélkül, hogy játszmákat kellene játszanunk, vagy megpróbálnák úgy reagálni az élet adta helyzetekre, ahogyan azt elvárják tőlünk.
    * Megtanulhatjuk, hogy hogyan állhatunk ki önmagukért, szemben minden ellenkezéssel vagy egyet nem értéssel vagy konfliktus helyzettel úgy, hogy közben önmaguk maradunk szeretetteljes módon.
    * Megtanulhatunk nem-et mondani anélkül, hogy bezárnánk a szívűket mások felé.
    * Felfedezhetjük a rejtett dinamizmusokat, melyek a döntésképtelenségünk mögött húzódnak.
    * Nagyobb magabiztosságra tehetünk szert.
    * Megváltoztathatjuk a fájdalmas érzéseinket a bűntudatunk és nehezteléseink területén.
    * Megtanulhatjuk a visszajelzések hatalmát, mint kulcsot a biztonságon és egymás iránti gondoskodáson alapuló kapcsolatokhoz.
    * Megtapasztalhatjuk az adás és elfogadás szépségét.
    * Megtanulhatjuk, hogy hogyan vegyük észre és változtassuk meg olyan elképzeléseinket és hiedelmeinket, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy elérjük céljainkat.
    * Elkezdhetjük meggyógyítani a szüleinkkel való kapcsolatunkat.
    * Megtanulhatjuk, hogy hogyan hozzunk létre bőséget az életünkben.

Minden Alap kurzus más és más, mivel a résztvevők maguk hozzák létre, az ő hozzátett tapasztalataik által növekszik és változik együtt.

Dr Menis Yousry az Eszencia Szemináriumok alapítója és főelőadója. Magas képesítésű rendszerelvű család és pszichoterapeuta, aki a London Egyetemen (University of London) Szerzett BSc és MSc diplomát. Tagja az Egyesült Királyság Pszichoterapeuta Egyesületének, továbbá a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat képesített családterapeuta szupervizora. Pályáját, mint sikeres művész, tervező és színész kezdte. Később nemzetközi újságoknak, köztük a BBC-nek dolgozott.

Dr Yousry az utóbbi húsz évben folyamatosan a személyiségfejlesztés területén dolgozott, ez idő alatt több kurzust kidolgozott és vezetett az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Bulgáriában, Magyarországon, Svédországban és Oroszországban.

Munkája a nyugati és keleti filozófiák egyesítésén alapszik, valamint különböző terápiás technikák elegyítésén. Úgy véli, nincsen olyan módszer, mely képessé tenné az embert arra, hogy változzon, hogy rájöjjön, kicsoda ő valójában. Nincsen más mód, mint önmagunkba tekinteni és eltávolítani azokat a zavaró tényezőket, melyek meggátolnak abban, hogy meglássuk önmagunkat. Elgondolása szerint, minden módszer, technika és intellektuális elgondolás csupán csapa, mely arra készteti az embert, hogy elrejtőzzön mögöttük. Így a változásra irányuló döntések, megbeszélések, módszerek és elgondolások, valójában épp elterelnek, vagy gátolnak bennünket a változásban.

Dr Yousry filozófiája az, hogy éljük meg az adott pillanat realitását olyannak amilyen, még a fájó családi mintákból adódókat is. Megélni azt, ami van, annyit jelent, mint: félelmek, konklúziók levonása helyett, ítélkezés, ellenállás nélkül létrehozni a változás transzformáló erejét.

Az emberi lét szenvedéseinek ilyetén megismerései válnak láthatóvá az Eszencia Szemináriumok kurzusain.

The course will offer the following opportunities:

    * To expand outside the comfort zone.
    * To live life authentically without playing the game of trying to react to what we should because of what people expect us to be rather than who we are. 
    * How to stand in the face of opposition, disagreement, conflict with loving and being themselves.
    * To learn the art of saying no without closing the heart towards anyone.
    * To discover the hidden dynamics underneath our inability of making choices.
    * To achieve more confidence and self esteem.      
    * To transform painful feelings around guilt and resentments into positive feelings
    * To learn the basics of feedback as a key factor for building safe and caring relationships.
    * To learn the art of giving and receiving.
    * To learn the art of changing self defeating beliefs and assumptions that hold us back.
    * To bring healing to our relationship with our parents.
    * To learn how to create abundance and prosperity in your life.

Even though the foundation course follows a certain framework no two-foundation courses are the same, each course reflects and revolves around the human experience and growth of the participants.

Dr Menis Yousry is the founder and lead facilitator of the Essence Foundation. He started his successful career as an Artist, designer and actor. Later he worked for International newspapers and for BBC. He also holds a BSc. degree in Applied Art. Later, he studied psychology and pursued a career in human personal development. He holds a doctorate degree in Family-therapy and holds BSc in Psychology and MSc degree in family therapy from the University of London. He works as a senior Family & Systemic Psychotherapist and supervisor in the National Health Service
 
Dr Yousry has worked extensively in the area of personal development for the last 20 years; he has designed and facilitated numerous courses in the USA, the UK, Bulgaria, Hungary, Sweden and Russia.
 
Even though his work draws from Western and Eastern philosophies he uses various therapeutic techniques as well.  He proposed the idea that there is no method that would allow human beings to change or to find out who they are but looking inside themselves and remove the distractions that stop then from doing so. He suggests that all methods, technique and intellectual ideas are traps that may cause people to hide behind them. So decisions, discussions, methods and ideas to change may in fact replace and/or distract people form the actual change.   
 
Dr Menis Yousry's philosophy is being fully with the immediate experience of the reality of every life situations as it is, including deep painful family patterns.  Being at one with such an instant experience without fear, conclusion, judgment, resistance, or distinction between right and wrong, good or bad and only seeing what is without any resistance creates transformations towards change.  Such an insight to the human suffering unfolds in a very unique way during the journey of the Essence Course.