Judit blogja

Minden eseménynek, helyzetnek, találkozásnak

meg kell érnie

- leginkább benned, s benne.

Hogy megtörténjen, s úgy történhessen meg, ahogy elterveztetett,

fontos és lényeges, hogy ne siettesd!

Ezt tanulom most.

Legérdekesebb, ha az én siettető lényem tapasztalja azt, hogy még ő saját maga az, aki nem áll készen egy-egy esemény átélésére... Ez ébreszti fel az együttérzést önmagammal szemben. És veled szemben is! :)

Mosolyogtató az út, ha lazán és megengedően nézed. Ha nem akarsz vele elérni semmit.

:)

Ha megtaláltad a pontot, mi sajgóan fontos

innentől kezdve nincs más dolgod, mint szeretni

önmagad!

Ennél nehezebb feladat sokáig nem kell még..

Szeretni és újra átélni a fájdalmat, amit akkor éreztél.

Ez a kulcs, ami a gyógyulásod zárját megnyitja. Nincs más út - vagy szólj, ha megtaláltad!Segít még az Isteni Kegyelem, mely megvalósulhat, ha kéred - s ha valóban hiszed. (Ezért kell a kétségbeesés sokaknak a megvilágosodáshoz: amikor már nincs más út, akkor nincs más csak a hit. És ekkor meggyógyulsz.)

Mindenesetre a cél érdekében hasznos mindkét utat járnod: kérj  és imádkozz, emlékezz és sírjál, ez lesz az az elegy, amely egy idő után, a tisztulás folyamatán keresztül, elvezet az elfogadásig.

Egyszer csak ott lesz. Ott lesz és érzed, hogy  már képes vagy elfogadni azt, ami történt. Megtörtént. 

Ez van.

Tény, és most már a szíved is így érzi. Lelked felsóhajt a lekerülő teher alól felmerülve, 

mélységek útján több ránccal és sok sírással gazdagabban, ERŐDNEK TELJESEBB BIRTOKÁBAN  

a múltaddal együtt

jutsz el a megbocsátásig. 

Ami történt, megtörtént. Az az ember is csak egy ember volt. Bármit is tett. Ember volt.

Te is egy ember vagy. Aki hibázik. Nem lesz tökéletes. (Legalábbis nem úgy, ahogy elképzelted.)

Szeretlek Téged.

SZERESD HÁT TE IS ÖNMAGAD! 

és indulj bátran az úton,

megéri!

Minden teher lelkemből

tanulásképp tör elő.

Mi nekem oly' nehéz

számodra könnyűség.

Ne ítélj, ne vess össze -

egyfomák nem vagyunk!

Nincs mérce mi összemérne

két lelket e térben.

Számomra mi legnagyobb

-a tükröt te tarthatod-

meglátni nekem segíthetsz

azzal, hogy vetítesz.

Nekem csak figyelnem kell,

hol sajog a szív, az ész felfelfigyel,

a lélek szól: ez az, megállj!

Itt van az, mi húsodba vág.

Számomra ez épp az elválás.

Elválás, meghalás, elhagyás.

Egyre megy.

Hatása ugyanaz: szívem megremeg, s bezárul - van hogy egy életre.

Emlékszem, s most sem volt rég- több mint huszonöt éve -

mikor "először" szembesültem ismét vele (fura e nyelvi szerkezet, mit okoz az emberi emlékezet! Lelkünk is fejlődik végre, nem csak elménk, s emlékezik mi történt rég.), hogy

elment Ő, KIT MINDENKI SZERETETT

- apám, anyám, én. Meghalt, mert így rendeltetett.

Ez volt az alapélmény, melyet most már tisztelek.

Szeretlek téged, ki olvasod ezeket a sorokat.

Kívánom, hogy életedben Te is megtaláld azokat a pontokat

melyek alapvetően irányítanak: irányba állítanak.

Az ellenkezőbe.. :) s a feladat felismerni, hogy fordulj meg,

légy hálás

és minden rendben van.

Nem úgy, ahogy szeretnéd/vágyod/reméled/kívánod/akarod

hanem úgy, ahogy lennie kell - s nem csak miattad.

MINDANNYIUNKÉRT

ahogy ellazulok,

lelkem hátradől a karosszékben

nagyapám tekint le a képről

s lelkem megérzi, minden

de minden helyére kerül

afelé haladunk

hogy pontosan azzá váljunk

mik mindig is voltunk-vagyunk-s leszünk

hihetetlen e terv aprólékos precíz volta

limonádém szürcsölöm

örömteli a levegő, lebben a függöny

itt a tavasz, itt a nyár

ebben a szépségben csak rám vár

egy ölelő kar már, érzem, lassan megtalál

és ez épp olyan része az egész nagy tervnek

mint az is, hogy reggelente vekkerre keljek

annak ellenére, hogy nem nézi már senki,

nem véli, megmondhatja, mit tegyek, s mit egyek

király! szabadság fakad az önként vállalt teherből

- miután felismertem, e teher a lelkemből nő

rájöttem nincs hova futni

nagyapám képére nevetve nézek,

tőle kaptam e sok tehetséget

-nagymamitól meg a Szeretetet ismertem meg

minden, kik vagyunk, a múltból teremtetett.

bezony

úgy ám

(nehéz csendben maradni)

itt az idő elfogadni!

értékelni - ez volt, mit adni tudtak

ennyi és nem is kell több

- minden hiány a lehetőség, hogy megtapasztald

mire képes lelked és elméd

e két remek szerszám.

Szeresd a múltad, becsüld, bocsáss meg

bocsáss meg és kérj bocsánatot.

vétked addig cipeled, míg ezt meg nem teszed.

bezony :)

 (Úton: miertazert.freeblog.hu/archives/2009/04/09/Gyonyoru/)

21.

Az önmegtagadás a hagyomány három alapfogalma közül az egyik. A szó metafizikai, kozmológiai, morális és fizikai jelentésében az upanisadoktól kezdve Böhméig állandóan visszatér.

Az önmegtagadást Európában a morális aszkézis értelmezésében használták és használják. Itt az életnek azt a megkínzását jelenti, amely önsanyargatásban és mások sanyargatásában nyilatkozik meg, vagyis jelenti a középkori önkínzást és az inkvizíció kínvallató módszereit együtt. Az öngyötrés és a másgyötrés nem választható el. Európában az önfeladásba az élet meggyötrésének bestialitása rejtőzött. Ezért lett irtózat itt az önmegtagadásra gondolni is, és ezért attól, hogy ezt komolyan vegye, vagy gyakorolja, minden épelméjű ember visszariadt. Ennek a fogalomnak ahhoz, amit a hagyományban jelent, semmi köze. Józan ember azt, ha valaki testének épségét megsérti, nem tekinti tapasznak, mondja a Moksa-dharma.

Aki a görögségben aszkézist, vagy ennek megfelelően Indiában tapaszt gyakorolt, az egyáltalában nem az életet kínozta, hanem az élet megkönnyítésére tett gyakrolatot utasította vissza. Sehol a hagyományban arról az életkínzásról, amit Európában önmegtagadásnak tartottak, nem tudtak. A legkevésbé tud róla az Evangélium, amely még az étkezés és a sabbat megtartásának szabályain is átlép.

24.

Isten nem az emésztő tűz és nem a bőszült és bosszúálló hatalom, amely önmagát magához szorítja és énjének görcsében soha nem enged fel. Isten nem az első természet. De Isten nem is a derült értelem világossága és az abszolút rend és a jóság és a maga és végleges nyugalom. Isten az a hatalom, aki saját első természetét az én éjszakájában feloldotta és megfékezte. Istennek kell hívni azt a világhatalmat, aki az első természet emésztő tüzét az önmagában meggyújtott második természet világosságával legyőzte. Aki erősebb önmagánál. Aki a sötétséget önmagából nem vetette ki, hanem szüntelen erőfeszítéssel létének minden pillanatában átváltja fénnyé, és a bőszültséget önuralommá, és a dühöt békévé, a haragot szelídséggé, az önzést nyíltsággá, a sóvárságot önfeladássá. Két természet áll egymással szemben, de Isten egyik természetben sincs, csak úgy,  hogy mind a kettőben egyszerre van mint harmadik, aki az elsőből szüntelen a másodikat teremti. Isten a két természetet összekötő villám (keraunosz, mint Hérakleitos, Blitz, mint Böhme mondja), úgy hogy e villám lángoló fényében az első természet szüntelen a második természetté változik.

39.

..

Isten abban a mozdulatban van és abból sugárzik, amely az önmegtagadásban saját természete ellen fordul, s e fordulatból diadalmasan kilép, ugyanakkor a sötét erőkkel máris szemben áll, újra önmaga ellen fordul, és újra legyőzi önmagát. Erőfeszítés, hogy szüntelen önmaga legyen, ugyanakkor önmaga fölött. Hogy éljen és önmagát legyőzze. Hogy szabadon eressze minden szenvedélyét, és azokat féken tartsa. Hogy a sötétségben elmerüljön, és azt mint fényt tárja fel.

hol kezdhetném el

ha nem önmagamban?

miért oly' nehéz ez

szeretni önmagam?

nem erre neveltek

nem tudták ők sem

nem látom szinte sehol

és nem érzem belül sem

mégis: ez az ami igaz

ez az, ami kell

ez az, amitől jó és jobb

lesz minden, mi érdekel

szeretni önmagam

titok e tett

belülről kezdeni, építeni

teremteni és elfogadni.. mit még?

energiát befelé,

szeretetet

örömet és játékot

megnyugvást és békét

add Uram, hogy elérjem

bántani többé ne keljen

önmagam azért, mert nem felelek meg

általam magamba pakolt félelmeknek!

Hogyan legyek őszinte, ha azt látom, torz tükrön keresztül tekintesz le reám,s amit mutatok neked, az ezen a torz tükrön keresztül ér el hozzád?

Én, a magam tudásának köszönhetően, törekszem arra, hogy számításba véve azt a törött üveget a szemed előtt - és a magamét az enyém előtt! -, olyan módon és olyan tartalmú információt adjak át, amely legközelebb visz ahhoz a célhoz, amit én mutatni szeretnék Neked.

Ezért az őszinteség ebben az esetben kissé nehézkes..

..addig, míg a cél le nem egyszerűsödik egyetlen egy szóra, amely egyetlen egy energiaminőséget (és nem érzést!) takar:

szeretlek

oly régóta nem írtam, majdnem egy hónapja.

nem tudom, ha őszinte akarok lenni, akkor azért, mert a nehezített meneteknél mindig egyedül voltam az életemben. nem volt mód, hogy megosszam, mivel nem volt ott ember, aki adni tudott volna hozzá bármit.. szeretetet, figyelmet.. megértést

mennyire fontos nekem ez utóbbi! a megértés. Mennyi embert szórtam ki az életemből azért, mert nem értett meg. És: szeretni tudom attól, hogy nem ért meg. Ám most már egy körön belül nem kerülhet - minek? Úgysem tudná, hol jár.

És amilyen r..dt szerencsés vagyok, megtaláltam azt az emberi testben jelenleg is élő lelket, aki különböző nyelvünk, különböző földrészeink ellenére ért engem, megért és utat mutat. Jellemzően ezt hol megfogadom, hol nem, de a tiszteletem nála, az Övé, mert megérti mi megy végbe bennem. Végre!

Én egyébként pontosan ezzel gyógyítok, a megértéssel. Ha csak figyelsz egy másik emberre, s elfogadod őt annak, aki, akkor automatikusan meg fogod érteni, mik mozgatják, mi fontos neki, kicsoda is ő valójában. És ekkor megérted. :)

Örömmel tölt el a gondolat, hogy ha már egyszer sikerült ráakadnom valakire, akkor már nem fog sokáig tartani megtalálni a következőt.. ;)

The physical world is positive and negative in its nature. The realms of spirit or one and neutral, which is loving. The neutrality has a positive nature to it and the opposite in this world is negative or opposed to the positive. So you find that when a positive action takes place there is also a negative reflection of that action. As they say in psychics, ‘For every action there is a reaction.’ The thing the world does not understand is if we react to this we loose the true experience. We want to be in action and not reaction and then we see the event for what it really is and not get confused with the reflection or negative side of things.

A fizikai világ pozitív és negatív a természetét tekintve. A lélek különböző szintjeinek természete egy és semleges, amely a szeretet. A semlegességnek van egy pozitív hatása, és ennek az ellentéte ezen a világon a negatív, illetve a pozitív ellentéte. Szóval megeshet, hogy amikor a pozitív tett megvalósul, akkor egy negatív visszatükröződés is kialakul arra a cselekedetre. Ahogy a fizikában mondják: "minden akcióra következik egy reakció/válasz".

A dolog, amit a világ nem ért meg, az az, hogy ha mi reagálunk erre a reakcióra/válaszra, akkor elvesztjük a valódi tapasztalatot. Mi cselekedni akarunk, nem pedig reagálni/válaszolni, és akkor az eseményt az alapján nézünk, hogy mi is az valójában (honnan indul ki) és nem zavar meg a visszatükröződés vagy a negatív oldala a dolgoknak.

olvasva e két utolsó bejegyzést - és élve az életem

már tudom, hogy a szeretetre kell figyelnem!  (s szeretnem kell önmagam is)

operálni, visszajelzni érzelmektől mentesen lehet csak

és benne kell lennem a helyzetben: fontos kell, hogy legyen az ember, a helyzet nekem

- ám nem félelemből fontos: ezen dolgozom, többé ne féljek, hisz csak felfújt bohóc és illúzió mind, mi manipulál bennünket itt (és ne kifelé vetíts, a maya fátyla ez, tükörképe mindannak, mi van, s nem ember-alkotta)

mert már tudom: felül kell emelkedni, felfelé nyitott a tér, hely van és terület, fejlődés és öröm!  :)

EZ MÁR NEM AZ A NEM-BENNELEVÉS, mi volt rég: az eltávolítás volt (néha még mindig belelóg ebbe a lábam, ez igaz)

most már tudom, teljesen mindegy, hova lököm: amíg zavar:  BENNEM VAN (tehát velem jön, bárhová is megyek)

szeretnék felülemelkedni rajta = én ezért meditálok

fantasztikus az élet:

mindent, mitől félek

elébem hoz nyomban:

betoppan,

szája széle nevet, miközben ő maga

hatalma teljes tudatában szívja a vérem..

- miért??! - kérdem

- miért e kín, miért van, hogy íly embereket sodorsz elém még mindig??

hisz ismerlek Téged, szeretlek, lassan minden percben Veled leszek!

halkan válaszol bennem:

- gyermekem, nem a szobádban kell szeretned engem

vigyél ki magaddal, ossz meg és oszd meg önmagad!

ne félj, nem vehet el senki tőled!

hitedben hinned kell, erődben erősnek lenned

nem bánthat senki sem, hisz te már tudod: amikor téged bánatnak - magukat bántják

a balgák

ne fájjon szíved, ők még tudatlanok

merengj rajtam, kérd, hogy segítsek

és én mindig ott leszek veled, szeretve

idővel ráébredsz erre: ők azok, kik tanításukkal tanítottak erődre

(hát ez van most, s innen nincs hová menni

szeretni kell, nincs mit tenni

szeretni magam, ki ezt teremti

szeretni, nem menekülni)

N  E  V  E  T  N  I         :)

ez az, amit elmondani nem lehet senkinek - elmondom hát mindenkinek!

azt álmodtam, hogy meghalok (mert megölnek)

s úgy, hogy benne teljesen egészében benne volt mostani életem végső kérdése

s benne volt a végén - VALÓBAN OTT VOLT ÉS ÁTÉLTEM - A MÉLY ÉS ŐSZINTE MEGKÖNNYEBBÜLÉST ÉS

ÖRÖMET

HOGY MEGYEK HOZZÁ, MEGYEK ISTENHEZ VÉGRE!!!

és hogy nincs mitől félnem

a kérdés számomra valóban annyi és nekem ennyi a kérdésem:

 elmondom-e, megmutatom-e, megosztom-e mindazt, aki én vagyok, mit én tudok, ami van, mielőtt meghalok,

vagy sem.

(ha bátor vagyok és megosztom, ezzel lehet, megváltoztathatom az álom végét. Vagy lehet, hogy nem. De nem a vége miatt számít, hogy megosztom-e. Hanem amiatt: elég bátor vagyok-e ahhoz, hogy megosszam???? Basszus)

szabad vagyok

I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem... Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig

Let me first explain the concept to those who have not seen the movie. It is believed that this mechanism works if the world can change for the better.
Beginning is set by a man who decides to make service(good turn) of three strangers, not wishing these three services to be returned by the same people who made them, and tells to each of them to forward on the service by giving services to turn three people. The service must be great, but it must be in your range of capabilities,to do something is hard enough and not made by everyone and always. With this service you must understand that you change the life of the man for the better. And when he asked to return the favor, just tell him to forward on to the three people which will be explaining its regulation. See that this is a game. The film even looks like religious movement.We are sunk in our own problems,so we can not even see what others do. There are so many people all around us who need help. And the ones that really need it are those who do not openly seek it and pretend that everything is fine. And we see and understand that,they desperately seek help,which we can get them.You should know that the service,you make,may go in vain. Or may not be accepted. Or the man that have to do it in one or other circumstances do not forward it on. Therefore a condition should not count the services we have made and do not regret that we are divided without any result (but there is always result - sooner or later).When doing service worthy of its natural reaction is to want to thank. These people are perfect targets for this idea (if it can be express).
Imagine a picture after the implementation of the principle. Definitely the world will become more human than ever before. And if the movement is going forward with full force after year can get incredible amounts. Positive energy that is released is huge.
Anyone can try. Just do your three services before the regulation of the recipients and forget, let us hereafter all to go by itself.
 

Sokáig élveztem, hogy mindent egyedül csinálok.

Első szavaim, "én akarom!" volt - anyukám nagy örömére.. Meg is maradt sokáig, s most sem azért marad el, mert meguntam, hogy átéljem: képes vagyok rá,

hanem mert felismertem:

- mennyi öröm rejlik abban, hogy együtt, közösen oldunk meg dolgokat

- valamint mert olyan dolgokra kezdtem el vágyni, amelyekhez TÖBB EMBER KELL! (család, nagyléptékű fejlődést hozó szemináriumok szervezése, és boldog békés országban/világban élni).

Azt tapasztaltam, hogy egy-egy kérdést végiggondolva eljutok valameddig, viszont ha ezt több emberrel közösen tesszük, akkor olyan megoldások is "előkerülnek", amelyekre külön-külön egyikünk sem gondolt! Eszünkbe sem jutott.. viszont a közösen együtt töltött lelkesítő beszélgetések során olyan irányba és magasságokig jutottunk, ami létrehozta azokat a megoldásokat, amelyek EGY MÁS SZINTEN OLDJÁK MEG AZ ADOTT KÉRDÉST ÉS MINDENKINEK MEGFELELŐEK!

Itt az ideje leülni egy (kör)asztalhoz beszélgetni és leülni együttműködni a közös cél, a boldogulásunk érdekében. A kezdeti kellemetlen csend lassan oldódni fog, s hidd el, egy idő után HATÁROZOTTAN ÉLVEZNI FOGJÁTOK!

:)

Ki ilyet tesz

vállára rettenetes

sorsot vett.

álmai elmaradnak

éjjeit ébren tölti

- halála sem megváltás már -

mit másokkal tett

- bizonyosabb ez a Napnál -

magának is élményül osztotta ki!

nem az emberi igazságszolgáltatás az, mely e sorsot beteljesíti..

(Mert minden cselekedet

eredetét és eredményét is

meg kell, hogy tapasztald ezen a Földön,

hogy dönteni tudj: TESZEL-E ILYET MÉG VALAHA?!)

      Emlékezz mit tettél. Felelőssége most már a tiéd és leszármazottaidé.

Szerző: Dr Menis Yousry

"Az alapvető különbség egy egyszerű ember és egy harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak vesz, az egyszeű ember pedig mindent vagy áldásnak, vagypedig átoknak tekint." Carlos Castaneda
 
Miért járunk el dolgozni? Miért akarunk pénzt keresni? Amellett, hogy lehetővé teszi a megélhetésünket, hogy törődjünk a családunkkal és magunkkal, a pénzekreset egy nagyon spirituális tevékenység is, mely szolgál minket, és azokat akik függnek tőlünk. A pénzkereset lehetővé teszi az adás és kapás megtapasztalását számunkra és az élet hatékony folyamát. Ez a folyamat megérdemli a tiszteletet és elismerést mert magát az életet támogatja. Ez az alapelv. Mindazonáltal egy nemrégi saját élményem ennek teljesen ellentmod.
Múlt évben a hitelválság előtt elkezdtem felújítani egy ingatlant London belvárosában. Sok emberrel találkoztam, akik a "minél több pénzt keresni" csapdájába estek, úgy hogy már nem tudtak leállni. A legtöbb esetben mikor a felújítással kapcsolatban beszéltem illetékesekkel fizetnem kellett érte és nekik alig volt rám idejük, mivel az újabb váró ügyfelükkel siettek tárgyalni. Az építészemnek ki kellett fizetnem azt az időt amit vele beszélgettem, továbbá azt az időt is amit otthonról a munkaterületre jutással töltött. Csőtörés volt az utcában, és nekem fizetnem a vízért mivel a vízművek ragaszkodott hozzá hogy megtegyem azelőtt hogy kiderítenék ki okolható és tulajdonképpen ki köteles megtéríteni a kárt. Ügyvédem magas számlát nyújtott be ugyanezért a munkáért, melyhez csatolt egy közöttünk történt telefonhívásokat részletező excel táblázatot, minden percért munkadíjat számolt fel. Ha mindezt előbb tudom, nem kérdeztem volna meg "Hogy van?" és ehhez hasonlókat. Ez önmagában egy jelzés, hova jutottunk manapság, az annyi pénzt keressünk amennyit bírunk futam része, és fizessünk embereknek, akik annyi pénzt szeretnének amennyit csak bírnak.
"Mindennek megvan a maga ára" kultúrába jutottunk. Halljuk a híradásokban, hogy a kormánynak az ilyen vagy olyan betegség mennyi sok pénzébe kerül évente. Saját munkámat az NHS-ben a páciensekkel most már teljesen uralja az átfutási idő, a teljesítmény mutatók és a költséghatékonyság. A pénz szolgáivá lettünk, rákényszerítve, hogy mindennek az értékét pénzben mérjük, beleétve a gyerek életet is. Keleten hiszik, ha egy gyerek megszületik az isten biztosítja a szerencséjét (vagyonát). Nyugaton amikor megszületik a gyerek a statisztikák figyelmeztetnek, mennyibe fog kerülni míg eléri a 16 éves kort. Mi történik a gyerekek öntudatával, mikor felnőnek és rájönnek hogy ők költségek melyeknek meg kell felelniük? Mi történik a szülők öntudatával ha látni fogják a gyerekeiket ilyen módon.
Lehetséges-e, hogy zsákmányai lettünk annak az üldözésnek, melyet a pénz jelképez és elveszítettük önmagunkat. A rohanásban a még többért könnyű szem elől téveszteni ki is ül a vezető ülésen... Mi irányítjuk-e a pénzvadászatot, vagy a pénzvadászat irányít minket?
Az Alapkurzuson beszéltünk a visszajelzés témáról. Az a helyzet, melyben most a hitelválság alatt találjuk magunkat nagyon jól megfogalmazható ebben a mondásban: Az univerzum támogat minket abban amit szeretnénk, de nem abban amit csak hiszünk, hogy szeretnénk. Azt hisszük, hogy többet és többet szeretnénk, de ez tulajdonképpen nem így van. Szeretnénk érezni, hogy szeretve és biztonságban vagyunk, elfogadnak.
Befejeztünk egy történetet, ahol sokan nem érzik a biztonságot, aggódnak a túlélésért. Magával ragad aggódásunk a holnapért, ezáltal nyugtalanít a múlt (tegnap) is.
A pénz jelképeit üldözzük, gondolván hogy meghozzák a megtapasztalásokat, amiket igazán szeretnénk, csakhogy ezek a tapasztalások nem valósulnak meg mert a jelképek rabjaivá váltunk. Mindez nem azt jelenti, hogy a pénz rossz, de miáltal elhittük, hogy minden biztonságunk a pénzből ered, nem kaphatunk eleget abból, amire nekünk voltaképpen nincs is szükségünk.
Az univerzum jelenleg felkínált nekünk egy tökéletes alkalmat a "hitelválságot" és ez vezet minket afelé, amit igazán szeretnénk. Ha a figyelmünket el tudjuk vonatkoztatni a hitelválság alkotta negatív összefüggésektől, az hozza magával a felismerést hogy változtassunk, számunkra tényleg fontos foglalkozás- és szervezeti felépítéseket hozzunk létre, mely a mi valódi énünket táplálja és nem a felesleges nyereség utáni vágyat.
Ez a gazdasági válság egyeseket feladásra buzdít, míg másokat kreativitásra és sikerre. Melyiket választanám? Ez kizárólag saját állásfoglalásomon (belsőmön) múlik és ez valami olyan, amit mélységeiben az alapkurzuson tekintettünk át.
Ez tökéletes időszak arra, hogy mélyen magunkba nézzünk újra megbecsüljük az igazán fontos dolgokat az életben, megtanuljunk kérni, adni, megbocsájtani, elfogadni, lemondani, lépéseket tenni, meghallgatni a visszajelzéseket, teljesek (pozitívak) maradjunk a negatív világban, hagyjuk haladni, megtörténni, befogadni majd mindezek segítségével cselekedjünk.
Hacsak egyetlen személy is képes felismerni magában a szükségtelen haszon hajhászás összefonódásaiból eredő következményeket, akkor igazán és mélyen megérinti a változás szelleme és kiáll a tömeges hiedelem ellen. A hatása óriási lehet, az eredmény minden várakozást felülmúlhat.

 

Azt kérded, mi ez, hogy Isten? Benned él, részed, s te a része vagy.

Mi a hit? emlékezés, tudás, belső bizonyosság és tapasztalat

Akkor mi a vallás, az egyház? Közvetítő számodra, amely szükséges addig, míg nem ismered fel a fenti tényt. Közösség. Szeretet.

De Isten nem a vallás. A hit nem az egyház.

Te vagy az, aki a saját válaszait önmagában megtalálja a kérdéseidre.

Neked hol él Isten? Neked mik a válaszaid a fenti kérdésekre? Neked - valójában - milyen a kapcsolatod a hittel, Istennel, a szeretettel? (Hogy őszintén válaszolni tudj erre a kérdésre, ahhoz viszont le kell hogy bontsd magadban mindazokat a falakat, amiket az eddigi élettapasztalataid, neveltetésed, a társadalom épített rád. Megteheted: meditációval.)

köd ül körülöttünk

köd ül fejünkben, köd takarja szívünk

búsulásra adott életünk fájdalmasan retteg

ha öröm ér - áldásoddal -

szelíden átderengő fénysugarak melengetik lelkünk

Add Uram, hogy süssön Napod,

szívünket járja át a Fény

ismerjük fel mindannyian:

Te vagy Én!

Amen

Ülök a villamoson, fütenek, remek, várom, hogy induljon

este van már, legalább 10 perc

3 srác, előttem mentek, már akkor kiszúrtam őket, igen kellemetlen (nem, nem szégyellem magam, de így működöm), beugrott, hogy "alacsonyra nőttél, eszed meg nem sok, hát kell valamivel kompenzálni.. nem vagyok rá büszke, de (ez is) igaz lehet

és már régóta kérdés ez nálam, provokál az élet, hogy mit teszek bizonyos helyzetekben? elvi kérdés ez nálam, örököltem, meg amúgy is

(basszus, annyi ki..ott sok minden van ebben a 20 percben, hogy az fantasztikus: tehát pl. szembejötta srácokka egy sötétbőrű ember, rájuknézett, azok egy szót sem szóltak..)

a villamoson viszont mobilról ment a zene, s szépen énekelte hozzá, hogy biztosan értse az a három ember aki a villamoson volt - értettük bazdmeg,

Ja, Szepes Máriától Az áldozat mágiáját olvasom.. épp az isteni énünkkel egyesülünk, s közben zsidózik a srác, ütemre!

(eszembe jutott, s rákérdezek: ez a DUALITÁS FÖLDJE, minden, ami megjelenik rajta, ezáltal megteremti az ellentétét is.. érteddd??????????! )

szóval leszálltam, mivel nem tudom még kifejezni azt, amit én valóban mondani szeretnék, érzelemteli helyzetekben még nem megy

rá 5 percre ment: azért szálltam le, mert nem tudom tovább hallgatni, mennyi rosszat kívánsz és okozol saját magadnak, ugyanis mindazt, amit másnak teszel, magadnak is megteremted - meg fogod tapasztalni pontosan ugyanazt az érzést, amit okozol a másiknak.

és ez így van

de jó lesz, ha már idejében, szeretettel és közérthetően ki fogom tudni mindazt mondani, amit valójában gondolok!!!!!!

(addig leírom - ez az első lépés)

 utóírat:

amúgy meg röhej: köztudott, hogy amit nem tud elfogadni az ember önmagában,nem tudja integrálni az énjébe, azt kivetíti a külvilágba. Ha nem működik az élete, az azért van, mert a szülei/a politikusok/a zsidók/a nők/ a férfiak/ a fehérek/ a feketék/az egerek/STB.! elcseszték az ő életét. ÁTLÁTSZÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

a tehetetlenséged nem múlik el attól, hogy kívül megszünteted a vélt okát a fájdalmaidnak, sérelmeidnek, stb.

belül kell dolgozni, s ehhez az első lépés az, hogy rájössz ami kint zavar, valójában csak elfedi a belső valóság kegyetlenségét.. önelfogadás?!

Mondhatjátok, hogy "kis magyar valóság" - nem hiszem, hogy ez csak ránk lenne jellemző

Végtelenül hálás vagyok.

Végtelenül hálás és még mindig meglepett vagyok, szívem tele szeretettel. Meglepő, de lassan megszokom ezt az érzést - mivel oly' régóta van már velem. :)

Köszönöm, Uram.

1. Egyre több ember van körülöttem, akik mintául/példaként szolgálnak arra, amit én is szeretnék az életemben. Boldog, harmonikus párkapcsolatban élnek, némelyek házasságban (pláne!). Kiadják verseskönyvüket. Sikeresek a munkájukban. Kitartóak a céljaik elérésében. Szeretettel állank mindenhez, bármi történik is körülöttük.

2. Egyre több ember bólint rá/dönt úgy/választja azt, amit én választottam. Egyre többen ülünk a tűz mellett, s egyre többen térnek vissza hozzá rendszeresen. Ez akkora örömmel tölt el!!! Mindig is tudtam és mindig is tudni fogom mindenki véleményétől függetlenül, hogy amit teszek, amit képviselek, az JÓ. Ám olyan jó érzés, amikor láthatom, hogy ez céljához ér, amikor mások szemében visszatükröződik a tűz fénye. :))))))

3. Mélyen eltemetett, régóta sajgó fájdalmak megrezegnek, utat találnak a tudatba és feltörnek.. elementális erővel borít el a fájdalom, leterít, és én nem állok ellen - hogy tehetném?! nem állok ellen, nem küldöm vissza a szörnyeket/ a fájdalmat/ az én saját érzelmeimet a mélybe.

nem vagyok hajlandó többet eltemetni őket!

átélem, átéltem

a legnagyobb fájdalom és szenvedés, a teljes reménytelenség mögött a földön fetrengve átéltem, hogy ott a szeretet

ott a SZERETET

szeretem őt/őket, függetlenül attól, hogy nem képesek rám úgy figyelni, ahogy nekem jól esne, ahogy én szeretném - nem képesek rá, ők (is) a hiányban élnek.. (még jobban, mint én) Látom, hogy nem tudják, mit tesznek.

a Szeretetem átjárt, letöröltem könnyeimet, lemostam arcom és aludtam egyet

másnap óra nélkül időben keltem, a szemükbe néztem, nem meséltem (nem volt kinek, nem volt mód rá = lásd a fájdalom okát) és köszönöm, jól vagyok

(bennem van a Szeretet. Nincs szükségem "kintre". Tükrök vesznek körül, s egyre inkább szeretem saját magam is=egyre inkább szeretnek kívülről is. De ez már egyre kevésbé számít.)

HÁLÁS VAGYOK Drága Uram, mindezért. Köszönöm!

Vigyünk rendszerességet a dolgokba.

Mondjunk egyre több mindenre igent - ide tartozzon a magánéletünk is, tehát kezdjük el gyakorolni a nemet mondani tudást is..

Legyenek időszakok, amikor feltöltődünk (meditáció, sport, olvasás, szeretkezés, természetjárás, finom ételek, stb.), vegyünk hozzá egy lovat (a la Dittes), illetve ölünkbe a macskát/barátnőt.

Kezdjünk új dolgokba, amiket mindig is akartunk, de soha nem mertük (eddig) átélni/végrehajtani - megyek karaokeezniiiii! Juhééé! :) (füldugókat ingyen adok a közönségnek, mert még mindig érdekel mások jó-léte)

Találkozzunk a barátainkkal, rokonainkkal és legyünk velük türelmesek. Gondoljunk arra, milyen jó, hogy személyesen látjuk őket. Fel lehet hozni régóta le nem zárt/fel nem tett kérdéseket is - mikor, ha nem most?!

Essünk szerelembe egy megközelítőleg-tökéletes jelölttel, ez pont az a kategóriát jelenti, ami már megmozgat (jön a tavasz, szélesedik a kör.. :D)

stb.

megírtam a vázlatát

tapasztalatokkal dolgozunk, tehát ha rajtam múlik, mély lesz (ez ugye a résztvevőktől függ, rajtam ne múljon, a két szeminárium után megyek és megszervezem az összes apró részletet!)

kíváncsi vagyok, hogy jelentkeznek-e rá az emberek:

Pörög felfelé a gépezet, áramlik a tetterő, a szeretet

egész nap a gép előtt, meg sem érzem, észre sem veszem

alig várom és rettegek, ez már megint a kezdet lesz

és áramlik a szeretet, sokkal közelebb, mint eleinte..

jön a szeminárium, holnap este már Menises FT, aztán uccu neki! :)

ui: ma belefutottam megint abba, hogy igen, mennyivel egyszerűbb a billentyűzetet püffölni, mint mondjuk szerelmeskedni.. vajon fogok-e még valaha tiszta szívvel szeretni valakit, megengedni neki, hogy megismerjen, megsebezzen?

(itt van egy egyenlőségjel bennem, jaja.. és nem hiszem, hogy az, aki nekem tetszik, annak én is tetszenék - vetkőzzünk pucérra, minek takargatni a keléseket? ha már egyszer bűzlenek, akkor felesleges! Edit, írj a csodalajbiról vaze!)

www.esszenciaszeminariumok.org